Mózes éneke

"Jobbod, Uram, erő által dicsőül, jobbod, Uram, ellenséget összetör" 2 Mózes 15,6

Olvassuk el Mózes második könyvének a  15. fejezet első versétől a 11. verséig az igét. 

Mózes hálaadó énekét találjuk itt.

„Akkor éneklé Mózes és az Izráel fiai ezt az éneket az Úrnak, és szólnak mondván: Éneklek az Úrnak, mert fenséges ő, lovat lovasával tengerbe vetett.  Erősségem az Úr és énekem, szabadítómmá lőn nekem; ez az én Istenem, őt dicsérem, atyámnak Istene, őt magasztalom.

Vitéz harcos az Úr; az ő neve Jehova.

A Fáraónak szekereit és seregét tengerbe vetette, s válogatott harcosai belefúltak a veres tengerbe.

Elborították őket a hullámok, kő módjára merültek a mélységbe.

Jobbod, Uram, erő által dicsőül, jobbod, Uram, ellenséget összetör.

Fenséged nagyságával zúzod össze támadóid, kibocsátod haragod s megemészti az őket mint tarlót.

Orrod leheletétől feltorlódtak a vizek. És a futó habok fal módjára megálltak; a mélységes vizek megmerevültek a tenger szívébe

Az ellenség monda: Űzöm, utolérem őket, zsákmányt osztok, bosszúm töltöm rajtok. Kardomat kirántom, s kiirtja őket karom.

Leheltél leheleteddel s tenger borítá be őket: elmerültek, mint az ólom a nagy vizekben. Kicsoda az istenek közt olyan, mint te Uram? Kicsoda olyan, mint te, szentséggel dicső, félelemmel dicsérendő és csudatévő?”

Történt az elmúlt időszakban, az életedben olyan esemény, amiért érdemes lenne megállni és hálát adni? Bizonyára, csak legfeljebb nem emlékszünk rá.  Lehet, hogy nem nyílt szét a Vörös-tenger a lábad alatt, de lehet, hogy elérted a vonatot, bár nem gondoltad volna vagy Jézusról beszélgettél a szomszédoddal, aki eddig hallani sem akart Róla.

Mindennap körülvesznek a kis csodák, csak észre kell venni, emlékezni rájuk és hálát adni érte. Nem a véletlen művei ezek, mögötte ÉRTELEM van, a teremtő Isten hatalma. Erősítenek, bátorítanak, átsegítenek a nehézségeken.  Ha az Újföldön leszünk, akkor is emlékezni fogunk Isten szabadítására „És énekelik vala Mózesnek az Isten szolgájának énekét, és a Báránynak énekét, ezt mondván: Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úr Isten; igazságosak és igazak a te utaid, óh szentek Királya!” Jelenések 15,3 Kezdjük el ezt az éneket itt, naponta adjunk hálát az Úrnak szabadításáért és folytassuk ezt az Ő jelenlétében is az örök otthonunkban. Ámen

Nézzetek fel!

 „Mikor pedig ezek kezdenek meglenni, nézzetek fel és emeljétek fel a ti fejeteket; mert elközelget a ti váltságtok.”

(Lukács evangéliuma 21. fejezet 28. vers)

A Bibliát olvasva, furcsának tűnhet, hogy Isten a leglehetetlenebbnek látszó helyzetekben szólította örömre az övéit:

A babiloni fogságból hazatérő nép az út fáradalmait sem pihenhette ki, hiszen azonnal neki kellett látniuk Jeruzsálem újjáépítésének, amit a környező népek állandóan megpróbáltak megakadályozni.

Isten népe éjt nappallá téve hordta a köveket, hogy falat emeljenek. Kezeik sajogtak, néhányan sírtak és akkor jött a próféta Isten üzenetével: „Örülj és örvendezz, Sionnak leánya, mert ímé elmegyek és közötted lakozom!” (Zak.2:10)

Néhány évszázaddal később a római elnyomás idején, mikor a heródesi dinasztia zsarnokságának annyi ártatlan esett már áldozatul, a betlehemi éjszakában a pásztoroknak az angyal nagy örömet hirdet „mely az egész népnek öröme lészen”.(Luk:2:10)

Később Pál apostolon keresztül, aki épp Rómában raboskodott az első, századok hitvallóihoz, akik katakombákban gyűltek össze, látták az arénákban, vadállatok karmai közt, máglyákon meghalni szüleiket, gyermekeiket, házastársaikat, így szólt az Úr: „Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!” (Fil.4:4)

És mit üzen nekünk, akik nap, mint nap háborúkkal, katasztrófákkal, gyógyíthatatlan betegségekkel szembesülünk? Mintha Jézus direkt nem akarná figyelembe venni a bennünket szorongató körülményeket.

Mert hát miért is örüljünk? Miért is emeljük fel a mi fejünket?

Kívánom, mindannyian személyesen tapasztalhassuk meg az Úr válaszát, azt, hogy végtelenül szeret.