Törvény az adósság rendezése érdekében 4Mózes 5,5–10

Adós az a személy, aki pénzt, vagy más értéket kap valakitől, aztán egy ideig vagy egyáltalán nem tudja visszaszolgáltatni vagy az értékét megtéríteni. De vajon adósságnak érezzük-e azt is, amikor valaki megfontoltan vagy csak hebehurgyaságból félrevezet valaki mást, amivel sok anyagi vagy lelki kárt okoz?

Egyszer valaki azzal áltatott egy gyermekét épp elvesztett anyát, hogy „az Úr rövid időn belül feltámasztja azt”, ami aztán nem következett be. Később elintézte annyival: „Félreértettem az Urat, ő az utolsó napon való feltámadásra gondolt.” Vajon ez a mi vallási fenoménunk érezte, hogy adós? Érezte, hogy (talán jóvátehetetlen) kárt okozott? Vajon rájött arra, hogy ezzel a félrevezetéssel nemcsak embert károsított a lelkében, de Isten ellen vétkezett?

Érezzük, hogy az anyagi vagy lelki természetű károkozás kompenzálásra,

jóvátételre vár? Legalább a beismerés szintjén. Így szól az Úr törvénye:

„ha egy férfi vagy asszony bármilyen vétket követ el egy másik emberrel

szemben, az -az Úrral szemben válik hűtlenné, és így adós lesz... vallják meg vétküket és térítsék meg adósságukat”.

Amire mindez figyelmeztet bennünket: legyünk tudatában tetteink, szavaink súlyának! Fontoljuk meg jól azokat, hogy vajon mit fognak okozni másnak! Éljünk felelősségünk tudatában! Istenünk ebben látja a hívőség mibenlétét.

-,-,-,-,-,-,,-,-,-,-,-,-,-,-,-

Késni látszott, mégsem késett el János 11,33–44

Néha a hitetlenség Isten hatalmának szól. A világi ember nem fogadja el

egy olyan lény létét, aki mindenek felett áll, és minden a hatalma alá tartozik, tehát bármit megtehet. Alkalmanként még egy hívő emberben is megfogalmazódik a kétség: „Képes-e Isten az általam oly hatalmasnak érzékelt bajt megoldani, vagy az ő képességeit is meghaladja?” Máskor a hitetlenség nem

az ő hatalmára és képességére vonatkozik, hanem az időbeliségre: „Isten bármit képes megoldani, de ebben az esetben elkésett. Korábban beavatkozva még tudott volna segíteni, de mostanra véglegessé vált a baj, visszafordíthatatlan a folyamat.” Hasonlóan vélekednek a történetben a gyászolók Lázár esetéről: „Ő, aki a vak szemét megnyitotta, nem tudta volna megtenni, hogy ez ne haljon meg?” A kérdés mögött a kimondatlan állítás: „Elkésett!”

Lényegét tekintve nincs különbség a kétféle hitetlenség között: kétségbe

vonni Isten hatalmát, vagy úgy látni, hogy már nem lesz képes cselekedni.

Az egyik semmiféle hatalmat nem tulajdonít neki, a másik elismeri, hogy létezik nálunk nagyobb hatalom, de annak végtelenségét nem képes elfogadni.

Higgyük el, bármekkora bajban vagyunk is, ha tőle várunk segítséget, ő képes azt megadni! Higgyük el, ha rábízzuk életünk rendezését, nem létezik, hogy már ne lenne lehetőség a változtatásra!