AUGUSZTUS 27.  Mi lesz a szomszédainkkal? Ezékiel 25 Isten ítélete az ő házán kezdődött el, de nem áll meg itt, hanem folytatódott az Izrael szomszédságában élő népeken. Ezékiel az előző fejezetet Jeruzsálem bukásával fejezi be. Most újból ítéletet kell hirdetnie: Ammon, Moáb, Edom és Filisztea országai felett. Mind olyan nemzetek voltak ezek, akik örvendeztek Jeruzsálem és a szentély pusztulásán. Ezért Isten ítéletet hajt vég- re rajtuk. Igaz, hogy Jeruzsálem nem volt hűséges bizonyságtevője Istennek, de az ítélet által ezek a nemzetek is meg fogják tudni, hogy Isten az Úr! Mi, keresztyének, felelősséggel tartozunk a körülöttünk élő emberekért. Isten azt mondja Ezékielnek, hogy „vérét tőled kérem számon” (Ez 3,20). Isten előtt el kell tudnunk majd számolni azokkal az emberekkel, akiket ő ránk bízott és a környezetünkbe adott. Szavainknak és életvitelünknek Jézus Krisztusra kell mutatniuk: „Aki, ha eljő majd az ítélet, / Odaáll közéd s az Isten közé: / Vérző testével betakar téged, / És kezét nyújtja a Bíró felé! / – Őt már ne, Uram, már ne sújts felé” (Lukátsi Vilma: Még hull a mag)! Szomszédjaid ismerik-e az Úr Jézust? Templomodat szentség ékesíti Zsoltárok 93 A templom Isten háza volt, dicsőségének lakóhelye (Zsolt 26,8). Igaz, hogy az egek egei sem fogadhatnák magukba (1Kir 8,27), Isten mégis meg- szentelte a számára épített templomot, és azt ígérte, hogy ott lesz az ő neve, szeme és szíve mindenkor (1Kir 9,3). A templomban, a szent helyen találkozni a szent Istennel, mindig kiváltság és áldás volt az ember számára: „Boldog, akit kiválasztasz és közeledbe engedsz, hogy udvaraidban lakozzék. Hadd teljünk be házad javaival, templomod szentségével!” ( Zsolt 65,5) Az Újszövetség is úgy beszél a templomról, mint szent helyről, de van egy nagyon fontos szemléletváltás, mégpedig az, hogy a templom mi vagyunk: „Ha valaki az Isten templomát megrontja, azt megrontja Isten, mert az Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok” (1Kor 3,17). Tehát életünknek egy szent templommá kell lennie, hiszen a Szentlélek által Isten most már bennünk lakik: „Nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik?” (1Kor 3,16) Milyen jó lenne, ha életünk templomát is a szent- ség ékesítené!