Napi ige - Vágy a lélekmentésre

"Kevés az, hogy nékem szolgám légy,... a népeknek is világosságul adtalak, hogy üdvöm a föld végéig terjedjen." (Ésa. 49,6)

"A lélekmentés szolgálatában a világ Megváltója a mi nagy példaképünk... Milyen hideg a szeretetünk, milyen gyenge az érdeklődésünk felebarátaink üdvössége iránt!... Aki csak megízlelte az eljövendő világ erejét, akár öreg, akár fiatal, akár tanult, akár tanulatlan, ugyanaz a lelkület ragadja magával, amely Krisztust is késztette. 

A megújult szív első mozdulata: másokat is elvezetni az Üdvözítőhöz. Akikben nem él ez a kívánság, azok azt bizonyítják, hogy kihűlt bennük az első szeretet. Alaposan meg kell vizsgálniuk szívüket az Ige fényénél, és Krisztus Lelke által új megtérésre törekedniük. Imádkozzanak, hogy mélyebben megértsék Jézus szeretetét, amely abban nyilvánult meg, hogy otthagyta a menny dicsőségét, és eljött az elbukott világra, hogy megmentse a pusztulásra menetelőket...

Azért nincs ma mélyebb vallásos buzgalom és odaadó egymás iránti szeretet a gyülekezetben, mert kihalóban van az igazi lélekmentő buzgóság. Testvéreim, meg akarjátok-e törni a varázslatot, ami fogva tart? Fel akartok-e ébredni ebből a renyheségből? Lássatok munkához!... Értéktelen az a vallás, amely nem hat megújítón a világra. Dolgozzunk együtt isteni vezetőnkkel! Az a kijelölt munkánk, hogy az örömhír magvát vessük. Isten felszólít, hogy egyik kezünkkel – a hittel – ragadjuk meg az Ő hatalmas karját, a másikkal pedig – a szeretettel – nyúljunk a veszendő emberekért. Ez az Isten akarata, nekünk pedig a megszentelődésünkre válik." (Válogatott bizonyságtételek II. kötet, 137, 143. l.)

 

293

Hófehér zászló fennen lobogjon,

Riadó zengjen hegy-völgyön át!

Harcosok szíve gyorsan dobogjon,

Meg kell vívnunk a nagy csatát.

A természet nagy templomában

Ajkunkról imádság fakad,

Egyik kézben a munkaszerszám van,

Míg a másik fegyvert ragad!

Refrén:

Fel ifjúság! harsog a kürt,

Krisztusért mind bátran harcba menjünk!

Koronát nyer aki érte él, hal,

Mert Övé lesz a diadal!

2. Igaz ügy, melyért táborba szállunk,

Királyunk, Urunk vár bennünket;

Félúton soha mi meg ne álljunk,

Emeljük égre szemünket!

Nap nékünk ragyog szép tavaszban,

Csillag nékünk gyúl éjjelen,

Szent babér terem nékünk a harcban,

Félre csüggedés, félelem! Refr.

435

Küzdjünk bátran, keresztyének, Kézben legyen fegyverünk,

Mert a sátán nagy erővel Folyton támad ellenünk!

Hit legyen a mi pajzsunk, Üdvösség a sisakunk,

Békesség lábunk saruja, Igazmondás mellvasunk!

2. Azért bátran csak előre, Föl keresztyén, mit se félj!

Hallgass a Vezér szavára, Benne bízzál, higgy, remélj!

Nem a vér és nem a test, Mely ellenünk harcot kezd;

A sötétség fejedelme, A gonoszság lelke ez.

3. Ez a világ folyton támad, Mégis bátor a szívünk.

Jézus Krisztus a vezérünk, Küzd és harcol érettünk,

Teljes a mi örömünk, Biztos a mi győzelmünk,

Mert Ő nem hagy soha minket, Jézus itt van mellettünk.

452*

Légy Jézus Krisztus harcosa, És bátran állj elő!

Már leng a Kereszt zászlaja, Vár rád a harcmező.

Ne tétovázz tovább, Halld meg a kürt szavát,

Mely bátorító harci jel, Fel, lelki harcra fel!

2. Vedd fegyveredet, s harcba állj, Mint egykor Gedeon!

A bűnnek bátran ellenállj, Az Úr áll jobbodon!

Az égi seregek Mind téged védenek.

A harcban mindig légy erős, Hisz véled küzd a Hős!

3. Csak vidd kereszted válladon, Végig türelmesen!

Ha Sátán rád tör támadón, Jól őrködj szíveden!

A bűntől óvd magad, Légy végre már szabad!

Küzdj hittel, bátran, lelkesen, És vár a győzelem!

4. Vedd föl az Ige fegyverét, Ez biztos oltalom!

Ez megsegít, bármerre mégy, Vízen és szárazon,

Az üdv sisakja véd, Ha bánt az ellenség.

A bűn nyila nem járja át A hit erős pajzsát.

5. Az Úrnak Lelke bátorít, Mint egykor Dávidot,

Hogy bátran küzdj, Ő megtanít jól forgatni kardod.

Nem tart soká a harc, Mindvégig hűn kitarts!…

Fönt Isten adja néked át Az életkoronát. (*BGyÉ. 384.)