Krisztusnak higgy!

Isten szeret!... – Ezt hirdették  (s mióta!)

próféták, „szentek”, prédikátorok,

díszes főpapok, nagy aranykereszttel

s az ember mégis vakon tántorog.

Hinne, de nem tud... Pompa, rang, aranyfény,

szép szó, dísz-kereszt, fényes ünnepségek

megváltó békét, mély, szikla-nyugalmat

nem adhatnak az ember bús szívének,

csak annak, aki nem emberre hallgat,

de ama néma, megkínzott Alakra,

aki keresztjét a vállán cipelte

verejtékezve, s leroskadt alatta.

Ki nem keresztet tűzött ki díszül,

hanem a testét szegeztette rája,

azt önmagával díszítette fel,

hogy vére legyen a Kegyelem ára.

Kétkedő szív, ki győztes hitre vágyol,

Krisztusra hallgass, ki nemcsak beszélt,

de úgy szeretett, hogy tűrt, szenvedett

és érted adta drága életét.

Bódás János (Hozsannázó Napok, III. 511)