Bemerítkezés (vízkeresztség)

A bemerítkezés egy szimbolikus cselekedet, nagyon is valóságos eredménnyel (1.Péter.3,21). A keresztény vízkeresztségben - a megtérés következtében már megigazult hívő - azonosul Jézus Krisztus halálával, eltemetésével és feltámadásával. A hívő meghal a bűn számára, ami eddigi életét uralta. A víz alá merülés Jézus Krisztus eltemetését szimbolizálja, a víz alól való feljövetel pedig az új életre való feltámadást. Miközben a hívő átéli a bemerítkezés eseményeit, jelképesen eltemeti saját romlott emberi természetét, amelyet Jézus Krisztus a maga testében vitt fel a keresztre, és egy új, romolhatatlan, isteni természet részeseként jön fel a víz alól (Róma.6,1-11).
A hittel végrehajtott bemerítkezés eredményeképpen meggyengül a bűn befolyása az ember életére. Az embernek az a része halt meg, és lett eltemetve a víz alá, amely fogékony volt a bűnre. Az új természet irányítása alatt élő hívő Isten igazságában éli életét (Róma.6,11-14).

Betöltekezés Szent Szellemmel

Jézus Krisztus a keresztre feszítése előtt bátorította tanítványait: Nem hagylak titeket árvákul, vissza fogok jönni hozzátok. Addig viszont, amíg visszajövök, Atyám más vigasztalót, a Szent Szellemet küldi el hozzátok. Olyan személyt, Aki el tud vezetni benneteket minden igazságra. Aki ismeri az én beszédeimet, és eszetekbe fogja azokat juttatni a megfelelő pillanatban, és Aki örökre veletek marad! (János 14,16-18; János 14,26) Sőt, Szent Szellem azokat a dolgokat is el fogja mondani nektek, amiket én most még nem mondhatok el. (János 16,12-15)
Jézus feltámadása és Mennybe menetele után Szent Szellem személyében Istentől újabb társat kaptak a Benne hívő emberek. Az első eljövetelekor (Ap csel 2) Szent Szellem, és a vele betöltekezett hívők felforgatták Jeruzsálemet az evangélium üzenetével. Az Apostolok cselekedeteinek más fejezeteiből is látjuk, hogy Szent Szellem irányítója, tanítója, bátorítója, vigasztalója a hívőknek (pl. Ap csel 1,8; Apcsel 4,8; Apcsel 9,31; Apcsel 20,28), együtt munkálkodik velük Isten céljainak beteljesülése érdekében (Apcsel 4,31) és a hívő életének átformálásában is.

-,-,,,-,-,-,,,,-,------,-,-,-,,---,-,-,-

AUGUSZTUS 4. Pecsét az életre vagy a halálra Ezékiel 9 Megdöbbent az a reagálás, ami manapság kíséri a megbeszéléseket, érveléseket. A világban is jellemző, de ugyanúgy a „megújulási” mozgalmak követőire is. Meghallgatás, elgondolkodás, mérlegelés helyett a dühödt túl- kiabálás. Vannak történelmi korszakok, amikor az ilyen viselkedés vissza- szorítható, de néha elszabadul. Amikor ez megtörténik, maga Isten veszi kéz- be a rendbetételt. Történelmi katasztrófákat zúdít a világra vagy csökönyös és elvakult népére (pl. háború, éhínség, nyomor, elbukások, felszámolódások stb.). De a viharban is oltalmazza azokat, akik a korszellem ellenére hívő emberhez méltó módon hisznek és élnek. Mintha a pusztító katasztrófában titokzatos védelem alatt lennének. Elsöpör minden magamutogatót, öntömjénezőt, és megtartja a hűségeseket. Ez az ígéret csendül ki a prófétai látomásból. Izrael makacs hűtlenségét Isten a babiloni birodalomban megjelenő történelmi katasztrófával büntette. De azt ígéri, hogy aki a korszellemmel szemben megőrizte igazhitűségét, azt e viharban is megvédi (pecséttel megjegyzi, és nem engedi, hogy baja essék). Vajon elszabadult már olyan mértékben a hamisság, hogy csak az Úr állíthat- ja meg katasztrófával, vagy még tehetnénk valamit? Vajon elpecsételne bennünket az Úr, hogy megvédjen, mert hozzá hűek voltunk, vagy sorsunkra hagyna, mert megalkudtunk, vagy ami még rosszabb: erőszakos tévhitterjesztők lettünk? /KM/ Mindenekben Krisztus Kolossé 3,5–11 Azt mondtuk, az egység kulcsa Krisztus. A hozzá való idomulás teremt- het egységet az oly különböző háttérből érkező keresztyének között. De mit jelent idomulni a Krisztushoz elvben és gyakorlatban? Megtanulni kegyességi szakkifejezések tömegét, és felvenni valami látványos, ám annál tartalmatlanabb kegyességi viselkedést? Félő, hogy bár legtöbben nemmel válaszolná- nak e kérdésekre, sokak tettében mégis ez látható. Mert Krisztushoz idomulni azt jelenti, hogy a megtérés után megpróbálom megismerni Istennek a személyemre vonatkozó átformálási szándékát, és annak aktívan alávetem magam (vagyis egyszerre hagyom, hogy Isten formáljon, és ugyanakkor azzal egyetértve, a magam lehetősége és képessége szerint munkálom is, részt veszek a formálódásban – 10. v.). Ez a formálódás pedig nem lényegtelen szóhasználatra vagy társadalmi érintkezésben használt modorosságra vonatkozik, hanem lényegi, erkölcsi, etikai, hitelvi változtatások foganatosítására (5–9. v.). Látható-e rajtunk, hogy Krisztus bennünk és köztünk van? 

-,-,-,-,,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,-,,-