A HÍVŐ NÉP URÁT VÁRJA

Isten országa a földön övéiben van jelen;

Földrajzi határok nélkül, végesben a végtelen.

A hívő nép Urát várja: éjt, nappalt virrasztva tölt

s mikor megjön dicsőségben, béke földje lesz a föld.

Pecznyik Pál

JÖVEL, URAM, JÉZUS!

Jövel Uram Jézus, amint megígérted;

Emeld fel magadhoz, te gyülekezeted!

Jövel, Uram, Jézus!

Várjuk jöveteled sóvárgó lélekkel,

Véredben megmosott és megtisztult szívvel.

Jövel, Uram, Jézus!

Semmi nem adhat nekünk oly teljes örömet,

Mint az a hit, remény, hogy Te hamar jöhetsz.

Jövel, Uram, Jézus!

Mennyasszony s a Lélek így kilátnak: Jövel!

A megváltott lelkek boldog seregével

Jövel, Uram, Jézus!

Mennyei szent gazdám, én, legkisebb szolgád,

Várom jöveteled, óh, készíts fel Hozzád!

Jövel, Uram, Jézus!

Jövel Uram, Jézus, amint megígérted!

Várlak, várlak, várlak, hogy Veled mehessek!

Jövel, Uram, Jézus!

JÉZUS JÖN

Jézus jön. Tán hajnaltáján, mikor pirkad már az ég.

Szebb, mint az aranyló reggel az ő dicsősége még.

Várva-várom, kész a szívem tárni ajtót és kaput,

Kész a lábam nyomdokában Járni, bár nehéz az út.

Jézus jön! Tán délidőben, munkazajban, nap hevén.

Bár találna készenlétben,csendben, hogyha int felém.

Jézus jön! Lehet, hogy este. Sötétlő hegyek felett

felragyog, mint fényes csillag, szebb hazába elvezet.

Várva-várom, kész a szívem Tárni ajtót és kaput,

Kész a lábam nyomdokában Járni bár nehéz az út.

Túrmezei Erzsébet

ÉRTÜNK

Jézus a földre szállt, szenvedett kínhalált,

Értünk lett átok Ő. keresztfán vérező.

Lemosta bűneink. Hajtsuk meg térdeink!

Zengjen a hála és Dicsőítés!

Jézus a mennybe ment, ott készít lakhelyet.

Hívő nép, készen várj! Imádkozz és vigyázz!

Ha szól a trombita,jő, mert ég, föld Ura,

magához veszi mind,gyermekeit.

Almási Mihályné

FÁKLYA...

Ülök az országúton az árva útfélen,

Fáklyát lobogtat jobb kezem

És mindenkinek akit általmennek

Szólók csendesen:

Testvéreim,

megálljatok és üljetek le mellém,

Mert, íme, mondom néktek:

Erre fog jönni, akit ti kerestek,

Erre fog jönni, akire

oly igen nagyon nagy a ti szükségek.

Engemet Ő küld a vak idegenbe,

hol szél sóhajt és utatlanok járnak,

és ő adta a fáklyát a kezembe,

és fényét ő gyújtotta meg,

hogy mindnyájatokat

kiknek hajába harmat didereg

és arcán reszkető fázó cseppek verődnek:

a fáklya köré ide gyűjtselek

mert itt egy kicsi körben száraz van és meleg.

Jertek, üljünk le békén,

s várjuk a mi időnket.

míg eljön, Akit várnak mindenek.

S aki elküldött fáklyafénynek lennem,

imádkozom, hogy adja:

Amíg el nem jön az ígéret napja,

füstöt ne vessen

és el ne aludjon

s meg ne hűljön

az élő fáklya bennem.

Sík Sándor