NINCS KÁRHOZTATÁS

 Űzött könnyek folynak arcomon, kétség, bánat gyötrő harcomon,

árnyak vágnak, mélybe húznak, fájdalmamban összezúznak,

rezgő pillám hunyom megint, fáradt kezem már csak legyint,

szél zilálja őszes hajam, magányosnak érzem magam…

 Szelíd sugár, játszi szellő, szivárványban úszó felhő

ereszkedik, lágyan takar, felém nyúl ki egy védő kar,

hangot hallok, jól ismerem - menekül a balsejtelem -,

Atyám szólít, megyek futva, kitárt karja mindig nyitva…

 Mondja: nincs több kárhoztatás, lelked mérgező korholás,

szíved tiszta, benned lakom, gyermekemet el nem hagyom,

fiam vagy, hát itthon lehetsz,asztalomról bátran vehetsz,

itt nincs helye soha vádnak,  gyere, testvéreid várnak!

FÁKLYALÁNG VAGY

 Megcsókolom kezed, mely annyit dolgozott,

szelíden simítom fáradt homlokod,

ősz hajadat fésülöm gyengéden,

miközben fejedet szerényen lehajtod.

 Hallgatlak, s te most is tanácsolsz,

mert jó szóból nem fogytál ki soha,

mindig adtál gazdag tarsolyodból,

s nem volt senki gyűlölt vagy mostoha.

 Köszönöm az Úrnak kedves életedet

- néha fájdalom suhan át lelkemen -,

és hálás vagyok minden áldott percért,

ami fáklyaként lobog a szívemen!

 2010. szept. 15.           Guti Tünde

      HA EGYSZER…

 Mi lesz, ha egyszer elfogy az út,

előttem sötét szakadék tátong,

mögöttem ádáz ellenség lázong…

mi lesz, ha egyszer elfogy az út?

 Mi lesz, ha egyszer elfogy időm,

és dönteni kell, merre tovább,

már nem lehet sohase korább…

mi lesz, ha egyszer elfogy időm?

 Mi lesz, ha egyszer elfogy fényem,

és ellobban gyertyám kis lángja,

a lelkem a hajnalt úgy várja…

mi lesz, ha egyszer elfogy fényem?

 Mi lesz, ha egyszer elfogy szavam,

csukódik szám és nem beszél,

tekintetem, mi még mesél…

mi lesz, ha egyszer elfogy szavam?

 Mi lesz, ha egyszer megérkezem,

és életem mérik az oltáron,

két kezem az Úrhoz kitárom…

mi lesz, ha egyszer megérkezem?

 2010. szept. 7.  Guti Tünde