Isten, aki békességet ad

“Békességet hagyok néktek… Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen” János 14:27.
“Ő a mi békességünk” Ef. 2:14.
“Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felül halad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.” Fil. 4:6-7.
Istennel kell először békességünknek lennie, mielőtt Istennek a békességét élvezhetjük. El kell fogadnunk a megbékélést, annak minden áldásával és vigasztalásával, mielőtt elfoglalhatjuk örökségünket a Krisztus Jézusban. Krisztusnak a kereszten értünk való halála meg kell, hogy előzze Krisztusnak bennünk való életét az Ő Szelleme által. Meg kell igazulnunk, mielőtt örülhetünk a megszentelődés gyümölcseinek. Mint hívő, megtapasztaltad az előbbit; de vajon ismered-e az utóbbit? Ismered-e, mit jelent az, amikor Krisztus belép a szív belső szobájának bezárt ajtóin és ezt mondja, ‘Békesség néked’? Tudod-e, mit jelent az, amikor meghallod a Hangját lelked háborgó tengere fölött, mely szól és lecsendesíti azt? Micsoda áldás az, amikor Ő meggyógyítja a belső élet mozgató rugóit, melyek mélyebben rejlenek a tudatos gondolatnál vagy érzelemnél, és belé tölti az Ő végtelen derűjét úgy, hogy annak kiáradása tiszta és zavartalan. Békességének jelenlétét kevés dolog bizonyítja jobban annál, mint az, hogy az ingerültségnek, aggodalomnak, vagy a túlzott tevékenységnek, melyek kimerítik az élet energiáit, nyoma sincs

TŰNŐDÉS

 Ha tudós lennék, ámulnék nagyságodon,

milyen törvényeket teremtettél!

Tartod a Napot, fogod a Földet,

s minden terved szerint működik.

Ha mérnök lennék, örülnék eredményednek,

mert számításaid tökéletesek!

Kozmikus mérték vagy földi szélesség,

mélység és magasság abszolút tudásodat igazolja.

Biológusként mikroszkóppal figyelném

a falevelek futó erezetét,

a virágport a puha szirmok között,

és a madártollak rikító színét.

Lenyűgöz az emberi test működése,

és mindaz, amit mindenható elméd

megalkotott és ránk bízott!

Állandóan utazó zoológusként

feltárnám az állatvilág csodáit,

az őskori és a mai egyedeket,

és nem szűnnék meg bebizonyítani,

hogy Darwin tévedett!

Mindent Te hívtál életre, Istenem!

De embernek születtem, és köszönöm sorsomat!

Egyszerűen láthatom kegyelmedet!

Szívembe fogadhattam Fiadat, Jézust,

aki magára vállalta bűneimet!

Bármelyik korban is éltem volna,

lehetnék akár gazdag vagy szegény,

TE VAGY A KINCS, AMIT MEGTALÁLTAM,

én csak egy porszem, s Te vagy a REMÉNY!

 2009. nov. 11.                        Guti Tünde

ŐSZINTÉN ISTEN ELŐTT (vallomás)

Uram! Miféle csodabogár vagyok én? Felnőtt fejjel

gyermeki  módon örülök  elkápráztató  alkotásaidnak,

az érintetlen tájaknak?

Már ráncosodó arcom kipirul, ha közelről csodálhatok

egy színpompás virágot, s lélegzetvisszafojtva ámulok

egy-egy tüneményes kismadár csilingelő dalán!

  Miért,  Istenem?  Érthetetlen,  hogy  49 évesen  néha

kacagó  tinédzsernek,  máskor a jelent vizsgáló, bölcs

vénnek érzem magam…

   S az is felfoghatatlan, hogy Te így szeretsz, Uram,

ahogy vagyok!

A MEGVÁLTÁS CSODÁJA BOLDOGGÁ TESZ!

Pedig hányszor elbuktam már, elrontva dolgokat, amik

a  Te tökéletes,  isteni terved szerint  jól  működhettek

volna!

De kegyelmed, ami kifürkészhetetlen, s józan ésszel

meg nem magyarázható, mégis kiáradt rám,  

érdemtelenül!

Uram! Te a tökéletlen senkit hívtad el, ez vagyok én.

S most mégis irgalmas szereteted biztonságában

                           örvendezhetek!

 2009. nov. 1.   Guti Tünde