VAGYOK          Dömötör Tibor

Ti voltatok és lesztek, jelent, jövőt kerestek.

Emlékeztek a múltra, vágyakoztok az újra,

Én VAGYOK és nem lettem, szeretetet kerestem.

Számomra nincs tér és idő, bennem él a Voltam,

VAGYOK ,és Leszek, mindig élek bennetek.

Isten, Jézus egy VAGYOK, életetek maradok .    

Közel van már az Úr

A keresztyén ember az öröklét részese

s az igazságé, mely felülről származik.

Megnyílik lelke az Úr szavára

a túlsó partról, de imája nemcsak ez:

„Elmúlik a világ...” 

„Jöjjön el a Te országod!” S várja az öröklét hazáját

átlépve mind a földi dolgokon.

Megbízatását teljesíti, amiért Istentől küldetett:

hogy romlás ellen az épet óvja,

a jót, az üdvöset, a nyíltat és a bölcset,

a lehetségeset, a szépet, amely a földnek címere.

Hogy általuk jelezze: Közel van már az Úr.

Karl Rahner – Tóth Sándor (Hozsannázó napok, III.

A BALGA SZŰZ   

(az előbbi két vers újabb változata)

Messziről int a titkos végtelen,

A csillagok sziporkázva égnek,

Annál sötétebb minden idelent,

nehéz, komor, vajúdó az élet.

Kiáltás hangzik az éjszakában:

- Tartsátok mind magasra mécsetek!

Akit vártok, az ajtó előtt áll:

A Vőlegény elébe menjetek!

...mennék, de alig ég a mécsesem.

Mért is aludtam a várás alatt?

A többiek fényes lámpáikkal,

én meg - jaj, hol vegyek még olajat?!

Lépni sem tudok a félelemtől,

ha most foghatnék egy erős kezet...!

- Uram!

Te vagy? Te hajolsz le hozzám?

A menyegzőre... Veled mehetek?

Te vagy, tudom már:

Te, aki

a pislogó mécset nem oltod el,

és megkegyelmezel a megrepedt nádnak!

Uram,

ha még mondhatnék valamit,

ezt hadd mondjam én a világnak!

     Lukátsi Vilma

(Egy csipet só c. kötetből

Lukátsi Vilma:

„Lélekben és igazságban”

... amikor nem történik semmi,

nem fordul jóra, ami bántott,

külső hatásra nem gyúr számomra

az ellenségből jóbarátot;

ami beállt fenyegetően

a belső béke folyamába:

ott marad, mintegy botránykőnek,

s a gondolatok torlódása

mégis

egyszerre csak megszűnt!

Akkor... Valaki utat vágott,

ahol az emberi indulatok elfolytak;

az ellenségből jóbarátot

mutatott egy másfajta látás:

szemem helyett – Jézus szeméből,

hogy végül semmi sem maradt meg

a békét fenyegető rémből...

Amikor nem történik semmi,

akkor történik valóságban

az a csoda, amit remélünk

mi „LÉLEKBEN ÉS IGAZSÁGBAN!”

Hozsannázó napok, III. Kötet, 63. old.

Cselényi István Gábor

Alkonyati zsolozsma

„enyhe világosság...”

Nem elömlő hajnali fény vagy,

mely föllebbenti a fátylat.

Körülárkol minket az esti homály.

Még innen a látás döbbenetén,

ám túl a vágyak mozdulatán

fölsejlesz előttünk, „estéli fény...”

Nem villámfény, nem pőre neon,

mely fölfedi külsőnk, leplezi bensőnk,

hanem emberi arcú, szelíd nyugalom,

a sötétből fénylő távoli jel,

őrtűz, mely az éj mélyébe üzen,

útjelző lámpa, sugárzó, csöndes Igazság,

több-emberség tüze, béke reménye,

halk szóval hívó, „enyhe világ”,

holdfény, ki a búvó nap sugarát

veri vissza: a Fényforrás visszfénye, -

sugaradban látjuk végre magunkat.

Melegedjék arcodnál a világ,

amíg el nem jő a „nem alkonyuló nap”.

 (Hozsannázó napok, III. Kötet, 212. old)