Az Úr közelgő napja 2Péter 3,1–10

Minél közelebb kerül hozzánk, annál nagyobb vággyal készülünk szeretteink nevezetes napjainak a megünneplésére. Alig várjuk, hogy ajándékainkat átadhassuk, s szeretetünket kifejezhessük azok felé, akik fontosak számunkra.

A szeretet munkálta vágy, amely betölt minket, nem engedi, hogy

elfelejtkezzünk erről. De nem így van ez az Úr napjával kapcsolatban. Az élet gondja, terhe, feladata jobban megosztja a szívünket és a figyelmünket is. S bár a váradalom valós a mindenkori hívők szívében, de a csúfolódók, gúnyolódók és a kételkedők érvelése is hasonlóképpen erőteljes.

A feszültséget csak élezi, hogy nem egy konkrét napról van szó. Nem határozható meg pontosan Jézus Krisztus második eljövetelének ideje. Sem a napja, sem az órája nem ismert.

A módja viszont igen. Úgy jön majd el, „mint a tolvaj”. Éppen kiszámíthatatlansága miatt merül fel még a türelmesen várakozók szívében is a kérdés:

„Hol van az ő eljövetelének ígérete?” Még jó, hogy Péter egyértelmű választ ad erre: „Nem késlekedik az Úr az ígérettel”, csak türelmesen vár arra, hogy „mindenki megtérjen. De el fog jönni az Úr napja...” Ha megvan bennünk Jézus Krisztus iránt is a szeretetteljes vágy – miként szeretteink esetében –, úgy nem okoz gondot nekünk sem az Úr eljövetelének a napja, sem az, hogy mit jelent majd számunkra.

Apostolok cselekedetei 20,7–12

Szokványosan indult, és mégis maradandó emlékeket hagyott az istentiszteleten részt vevők szívében az a nap, mikor egy alkalommal Pál apostol Tróászban prédikált. Az ige és annak üzenete, éjfélig, majd hajnalig tartó alapos magyarázata nagy hatást gyakorolt a jelenlevőkre.

A kenyér megtörése és az abban való részesedés szintén emelte az együttlét áldását. Az igére figyelés és az úrvacsorai közösség mellett még egy jelentős esemény tette emlékezetessé ezt az istentiszteleti alkalmat. Egy ifjú esete, elalvása, az ablakból való kiesése, halála, majd életre keltése sokáig beszédtéma volt Tróász városában és környékén. A szokványosnak indult nap mégis rendkívülivé lett.

Pál apostolon keresztül az Úr -hatásosan munkálkodott a jelenlevők megerősödésére, hitben való megmaradására, vagy akár némelyek hitben való elindulására.

Ma is, ha Isten gyülekezete – hasonló szándékkal, mint Tróászban

– egybegyűl igét hallgatni és úrvacsorázni, és ha netán még imádkozni és

tenni is hajlandó ezért, akkor akár a ránk következő vasárnapon is megtörténhet hasonló csoda bárhol. Az Úr ugyanaz, az ige sem gyengült meg, csak talán bennünk hagyott alább az éhség és a szomjúság az Isten igéje után.

Nem értékeljük igazán a közösségben rejlő erőt. Adja Isten, hogy ezen változtatni tudjunk, s hasonló áldásokban legyen részünk nekünk is!

-,-,-,-,-,-,-,-,-,,-,

Siklós József :BARTIMEUS :A pillanatot :

Azt kell megragadni! Mikor vakságunkhoz közel jár a fény, a világosság most lehet enyém, A Nagy Vándor most közeleg felém.- Ne hagyj porban, nyomorban, bajban! Jézus, Dávid Fia, könyörülj rajtam! Hallgass nyomorult! Te koldus, te senki! Épp elég belőletek már három éve, országutak nyomorult csőcseléke, -A királyságot szervezzük eg végre! Jeruzsálem vár, nincs szükség ma rád! Kushadj a porba, tűnj el, fogd be a szád! Jöjj Bartimeus!                                     Várlak, meggyógyítlak,  Mert nincs itt tervem, célom semmi más. Királyságom:szeretet, gyógyulás.                                                                 Nyíljon szemed, világ, hogy végre láss! S hálaszóra nyílik boldog ajkad,  - Csak Dávid Fia könyörülhet rajtad!