Mi a bemerítkezés? 1Péter 3,18–22
A bemerítés a megtért ember első, Isten iránti engedelmességet bizonyító
cselekedete (és remélhetőleg nem utolsó). Jézus Krisztus magát állítja példaként, mint aki Isten tervének engedelmeskedve merítkezett be.
Az engedelmesség jele és önmagunk alárendelése Istennek. Péter apostol szerint a megtisztult lelkiismeretről való bizonyságtétel. A bemerítés a megtért ember nyilvános vallástétele arról, hogy Jézus Krisztus Úr és megváltó lett életében, illetve azonosult halálával és feltámadásával. Bizonyságtétel arról, ami történt, és aminek folyamatosan történnie kell.
A világ egyharmada keresztyén, mert megkeresztelték. Isten azonban
csak azt a keresztséget ismeri el, amely által „eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból, úgy mi is új életben járjunk” (Róm 6,4).
Az a keresztség, amely tudatlanul vagy érdekből történik, félmegoldás vagy
semmilyen. Ha nem helyesen történt, akkor hamis bizonyságtétel. Gondolj
vissza arra a napra, amikor fehér ruhában bizonyságot tettél! „Eldőlt a szívemben: követem Jézust... Nincs visszaút, Nincs visszaút!”
-,-,-,-,-,-,,-,,,,-,-,,,,,-,

Azonnal hálát adva

 „Az pedig felelt neki: Bethuél lánya vagyok...Meghajtotta magát az ember, és imádta az Urat" (1Móz 24,24.26).

Látjátok, mit jelent imádni az Urat? Valami nehéz feladat előtt állsz, és tőle kérsz segítséget. Aztán minden úgy sikerül, ahogyan kérted. Ilyenkor egyszerűen csak örvendezel, hogy minden olyan kedvezően alakult? Esetleg - ami még rosszabb - hajlamos vagy saját képességeidnek, netán a szerencsének tulajdonítani az eseményeket? Ábrahám szolgájával nem ez történt. Őt nem ragadta el a dolgok szerencsés kimenetele. Még csak meg sem állt Rebekával beszélgetni. Habozás és zavar nélkül meghajtotta a fejét, és ajkáról ezek a szavak hangzottak: „Áldott legyen az Úr!" Azonnali válasza Isten útjainak magasztalása volt. Az események minden fordulatánál újabb alkalmat látott a magasztalásra. Akkor vagyunk az Úr igazi imádói, ha dicsőséget adunk neki, azonnal hálát adva mindenért, ami velünk történik. Mert Isten minden utunkat úgy rendeli, hogy szüntelenül dicsőíthessük Őt!

-,-,-,-,,-,,,-,,,,-,-,-,,-

Isten akarata állandó

 „Ő így szólt nekik: Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte meg nektek, hogy feleségeteket elbocsássátok: de kezdettől fogva nem így volt" (Mt 19,8).

A farizeusoknak feltűnt, hogy eltérés van Jézus azon tanítása, hogy „amit Isten egybeszerkesztett, ember el ne válassza", és Mózes elválásról szóló rendelkezése között. Felszínesen tekintve valóban van eltérés, ám Istenben még sincs változás. Az először tiltott dolog később sem vált törvényessé az Ő szemében, majd megint tilossá, mintha Isten szeszélyes lenne. Nem, amikor az Úr Jézus így szól: „...de kezdettől fogva nem így volt", ezzel azt állítja, hogy minden látszat ellenére Isten akarata állandó, és nem is változott meg soha. Ez nagyon fontos alapelv. Ne azt keresd, mit enged meg Isten, hanem fedezd fel legfőbb akaratát. Kérdezzük meg magunktól, vajon mi volt Isten szándéka kezdettől fogva. A szerint kell néznünk a dolgokat, hogy milyenek voltak, amikor teljes tisztaságukban jöttek elő Isten Szelleméből; nem pedig, hogy mivé lettek keményszívűségünk miatt.

-,-,-,-,-,,-,,,-,,-,,-,,-

Ijedtség, gutaütés, halál 1Sámuel 25,23–38

Nábál a jót elfogadja, de nem hajlandó semmivel sem viszonozni. Önző

és hálátlan, mintha kőből lenne a szíve. Nem tud ma szolgálni a holnap emberének.

Olyan ember, akinek csak teste van, legalábbis csak azzal törődik.

Nagyokat enni, inni, dőzsölni, mulatozni. Semmi lelki érték iránt nincs fogékonysága és érdeklődése. Ma is vannak ilyen férfiak, akiknek a jelenlétében a család retteg, mert gorombák, diktátorok, olyanok, akik előtt nem lehet őszintén beszélgetni, mert kegyetlenkednek. Ezek nem férfias tulajdonságok,hanem bűnös romlottság. A belső erő, gyöngédség, megértés, segítségadás,

indulatokon való uralkodás az igazán férfias tulajdonságok. Te

milyen férfi vagy?

Olvasható a történet végén, hogy amikor meghallja, hogy a felesége közbenjárt

Dávidnál, elhárította a veszedelmet és nagy ajándékot vitt, akkor

olyanná lett a szíve, mint a kő, és nemsokára meghalt. Nem tudott örülni a jó hírnek, hogy nem kapja tettei méltó büntetését, csak a veszteséget látta. „Az Isten szerinti szomorúság megbánhatatlan megtérést szerez az üdvösségre, a világ szerinti szomorúság pedig halált szerez.” (2Kor 7,10) Nem jó szomorúság az, ami nem visz közelebb Istenhez, hanem csak kétségbe ejt.