Ígéret
Isten azonban nem hagyta végleg elveszni az embert. Ígéretet tett Ádámnak és Évának, hogy az asszony magva a kígyó fejét fogja taposni. (1.Móz.3,15) El fog jönni az -az asszonytól született személy, aki megszabadítja a halál fogságából az embert. A további generációk a bűn következményeit hordozták. Átélték minden átkát annak, hogy a bűn elválasztja őket Istentől: Betegségtől, éhségtől szenvedtek, gyilkosságok és halál vette őket körül.
Isten ígérete azonban kettéválasztotta az emberiséget. Akik elhiszik Isten ígéretét, azok életükkel, és sokszor halálukkal is hirdetik, hogy bíznak Istenben. Az első emberpár az Isten által teremtett Édenben elhitte, hogy Isten gonosz, valami jótól akarja megfosztani az embert. Akik a bűn alatt szenvedő világban Isten ígéretére teszik fel az életüket, azok hirdetik, hogy Isten jó és igaz.
Akik elhagyták az ígéretet, azok csak a napi lehetőségekre gondolnak. Egyre gátlástalanabbul, mások kárára is kihasználják az adódó lehetőségeket. Nem látnak a földi létnél tovább, most akarnak minden jót átélni, megszerezni. A beteljesített vágyak azonban csak rövid ideig szereznek örömöt. Mindig új kell, mindig jobb kell, a másé kell, ha nem adja elveszem. Ami nem sikerül, azért mások a felelősök, akiket meg lehet bélyegezni, akiket a halálba lehet kívánni, akiket ki lehet irtani.
A zsidó nép
Isten szólt Ábrámnak, hogy hagyja el rokonságát, hazáját, és költözzön át arra a helyre, amit Ő mutat neki. Az új helyen Isten megáldja őt és egy nagy nép fog tőle származni. Ábrám engedelmesen követte Isten utasítását. Sátorban lakott - idegenként - azon a földön, amit Isten neki ígért. Lett volna ideje arra, hogy megfutamodjon, visszatérjen szülőföldjére, de minden látható nehézség ellenére bízott Istenben, és az Ő ígéretének beteljesülésében. Ábrámnak és feleségének Szárainak nem volt gyermeke. A kitartó, de agg házaspárnak Isten új nevet adott. Ábrámot Ábrahámnak (sokaság atyjának), Szárait pedig Sárának (fejedelem asszonynak) nevezte el. Végül Ábrahám száz éves korában, hosszú várakozás után megszületett fia, Izsák.
Látszólag rendbe jöttek a dolgok. Azonban Isten ismét szólt Ábrahámhoz: "Vedd a te fiadat, ama te egyetlen egyedet, akit szeretsz, Izsákot... és áldozd meg őt égőáldozatul... " (1.Móz.22,2). Ábrahám kész lett volna megtenni Isten kérését, de az Úr az utolsó pillanatban leállította őt: "... már tudom, hogy istenfélő vagy, és nem kedveztél a te fiadnak, a te egyetlen egyednek én érettem" (1.Móz.22,12). Isten ezután megerősítette Ábrahámnak tett ígéretét, hogy nagy nép fog származni tőle, és az ő magvában megáldatnak a Földnek minden nemzetségei.
Ugyan azon a helyen, ahol Ábrahám készült feláldozni Izsákot, közel 2000 évvel később egy másik Atya adta oda az egyetlen Fiát áldozatul a világ bűneiért.