Lk 10,25-37 – Rosszra jóval fizet
Azzal kezdődött, hogy egy törvénytudó felállt, és odalépett Jézushoz, hogy próbára tegye.
Milyen lehetett Jézusnak állandóan ebben a légkörben élni? Mindenhol a nyomában voltak a nyomorultak, és mindenki a saját nyomorúságára követelte a megoldást, még imádkozni sem hagyták – és még ez a rosszindulat is! A besúgók állandóan keresték, hogy hol köthetnek bele, mi miatt jelenthetik fel. Indokot kerestek, mert elhatározták, hogy vesztére törnek, de hát valamilyen mondvacsinált okot keresni kellett. Nagyító alá tették minden mondatát. Csapdát készítettek neki, olyan kérdésekkel, amelyekre nem lehet jól válaszolni: Szabad-e a császárnak adót fizetni? Mi lesz azzal, akinek hét házassága volt itt: a feltámadás után ki lesz a felesége? Ez vette körül Jézust, ilyen közegben kellett mozognia. (Nem szörnyű? Ilyen szándékkal hallgatni az élet Igéit, hogy hol lehet belekötni?!)
Erre a kötekedésre mégsem olyan a fogadj Isten, mint az adjon Isten. Jézus szelíden olyan válaszokat ad, hogy tátva marad a kérdező szeme-szája. Jön ez a kötekedő, próbára tévő ember, aki csak magát akarja igazolni, de Jézus ember számba veszi. Válaszol a kérdésére, foglalkozik a problémájával, és elmond egy csodálatos példázatot.
Erre csak Ő képes, és csak Ő tehet képessé minket is. Tőlünk ez tellene: amilyen az adjon Isten, olyan a fogadj Isten. Ahogy te, úgy én… (és még büszkék is lennénk magunkra).
Jézushoz bárhogyan közeledsz, benne ugyanazzal a szeretettel talál­kozol. Ez fegyverzi le a rosszindulatot. Válaszol, sőt sokkal többet is elmond, mint ami a szerencsétlen kérdés mögött van. Nem zavarja, hogy milyen indulattal kérdezték, hanem felhasználja a lehetőséget az evan­gélium hirdetésére.
Engedjük, hogy növekedjen bennünk Jézus, hogy ne lehessen olyan indula­tokat előhozni belőlünk, mint amilyen indulattal esetleg hozzánk közelednek!
[Virág Péter, Mór]

---

Lk 10,38-42 – Mária és Márta
Jézus a tanítványokkal vendégeskedik Márta házában. Este van, hama­rosan vacsoraidő. A tűzhelynél Márta kipirult arccal sürög-forog, ételt készít. A tűz már csak alig pislákol. Márta kissé bosszúsan feltekint, szemével Máriát keresi: „Hol ez a leány a tűzifával?!”
Sok itt az ember. A faluból is bejöttek néhányan. Jézus fáradtan, hátát a falnak támasztva ül, és halkan beszél. Lábánál, egy nyaláb rőzsén ül Mária, és egész lényével figyeli a Mester minden szavát. Mártát elönti a méreg, és méltatlankodó szavakat intéz Jézushoz.
Az Úr azonban így válaszol: „Márta, Márta, sok mindenre gondod van, és sok minden nyugtalanít, de csak egyre van szükség. Mária a jobbik részt választotta, nem is veszti el soha.”
Jézus szavainak olvasásakor mindig ráismerek magamban Mártára. Bele­süppedtem a napi rutinba, ahol a fő hangsúly a „gondon” és a „nyug­talanságon” van. Imára vagy egy röpke elmélyülésre egy-egy fárasztó nap után már semmi energiám. Tele vagyok „gondokkal”, ami sok esetben szorongást, „nyugtalanságot” vált ki belőlem. Éppen ezért imáim is csa­pongóak, több bennük a kérés, mint a hálaadás. Csak hadarom a ma­gamét.
Reggel: Mi vár rám aznap? Miben kell a munkahelyemen nagyon kitennem magamért? Mi kell elintéznem? Mihez kérem az Úristen áldását, segít­ségét?
Este: Milyen volt, mennyire sikerült a mai napom a reggel elképzelthez képest? Ha jól, rövid hálaima, mert már majdnem lecsukódik a szemem, és holnap ismét kemény napom lesz. 
Tekinthetem mindennapi rohanásomat a mai világ tipikus melléktermé­kének? Mennyire vagyok felelős azért, hogy nőként őrlődöm egy multina­cionális nagyvállalat estig tartó feladatai, a házimunka, a család elvárásai között? Próbálok mindezen kihívásoknak száz százalékig megfelelni, de valahogy sehogy sem sikerül. A munkahelyen visszaléptem a vezető pozícióból, de ennek ellenére a komoly feladatok továbbra is megtalálnak. Munkahelyváltás? Ugyan hova? Hiába néztem körül, mindenhol hasonló a taposómalom. Otthon maradni háziasszonyként, mivel csak egy szem gyermekkel áldott meg az ég, nem tudok. A világ rögtön megkiabálna, és talán ki nem mondva, de léhűtőnek titulálna. Az elmúl időszak változásai miatt a család hosszú távon nem bírná el jelentős életminőség-romlás nélkül (és sajna, ebbe a férjem sem egyezne bele).
Gyönyörű szocialista családmodell, némi vadkapitalista beütéssel! Nesze neked, női emancipáció!
Családi elvárások? Igyekszem, igyekszem. A gyerekkel esténként gyakran leülünk tanulni, vagy kicsit beszélgetünk. Megvallom, többször idegesít, hogyha valamit nem ért, esetleg már huszadszor meséli ugyanazt, a feladatát pedig még mindig nem végezte el. Türelmetlen vagyok vele, és ezért utálom magamat! Másoknak sikerül ebben az ördögi körforgásban rendben lenni önmagukkal, a környezetükkel? Mit csinálok rosszul?
Jézus így imádkozott az apostolokért: „Nem azt kérem tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól.”
Jézus saját példájával megtanított bennünket arra, hogy a világ gonosz­sága, a körülményeink nem befolyásolják, nem befolyásolhatják boldog­ságunkat. Szeretni, megértőnek lenni, a jót akarni, a jóra törekedni min­denkinek életfeladata és a valódi hivatása. A „mi a fontos” szemléletén kell változtatnunk! A „hogyant” mindenkinek magának kell kidolgoznia. Ezt a munkát Jézus nem tudja helyettünk elvégezni. Segítséget kapunk tőle bőven, csak…
Le kell raktunk a lába elé a rőzsénket, rá kell ülnünk, és figyelnünk kell végre egész lényünkkel a Mester szavát!
[Vargáné Erika, Mór]