MEGBÉKÉLÉS

Krisztusom, te megértesz engem.
Te is embertest foglya voltál.
Csendesülő szívdobbanásom
Neved dicsérő néma zsoltár.
Véresre zúzott életemmel
Nem akarok jajgatva járni.
Hadd csituljak el közeledben,
Verjen meg bárki, érjen bármi.
Palástod ráncában megbújok,
Mint szelídülő, dacos gyermek.
Mosolygok már s szepegve mondom:
A Te akaratod legyen meg!   Dömötör Ilona
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,

A TEREMTÉS CSODÁJA

Isten szépnek alkotta földünket
nézd a gombát, virágokat, erdőket,
hófehér felhőket, napnak sugarát,
kisgyermekek kacagását, madár dalát.
Isten szépnek alkotta földünket,
Minden, amit kigondolt, az művészet.
Ő teremtett embert ki Hozzá hasonló
És amit Ő teremtett, az mindig jó.
A legnagyobb csodát, amit Isten tett,
A Golgotán tette értem s éretted
Bűnnek hatalmából megszabadított,
Szeretetből gyermekévé elfogadott.

Zsoltáros hangon---

Zsoltáros hangon szálljon énekünk,
Imádunk téged áldott Istenünk.

Zsoltárok szárnyán imádság fakad,
Imádság ölén az élet szabad!

Zsoltáros hangon zengjünk éneket,
Hatalmas Isten dicsőség neked.

Hitünk szépsége drága kincs nekünk,
Boldogit minket s el nem tévelygünk.

Századok múlnak, az idő halad,
De a mi hitünk mindig megmarad.

Zsoltáros hangon zengjünk éneket,
Hatalmas Isten dicsőség neked.

Lelkünk mélyén hit, szívünkben remény,
Isten országa így jön mifelénk.

Gonoszság útján el nem indulunk,
Jézus példája szabja meg utunk.

Zsoltáros hangon zengjünk éneket,
Hatalmas Isten dicsőség neked.

-,-,-,-,-,-,,-,-,-,-,-,-,-,-

Angyalka

Egy szép napon az Úr hívatta Angyalát
Repülj le a földre, ott sokan várnak Rád.
Nézd meg mire vágynak, mi nekik a kincs.
Remélem nem olyan, mi a mennyekben sincs.

Olyan sokan imádkoznak, hogy tegyek csodát,
Menj és derítsd ki ennek az okát.
Tudd, meg mi kell nekik, mi az, mire vágynak,
hogy boldogságot adhassunk az egész világnak.

Az angyal elrepült. Három nap odavolt.
Várták az angyalok, a csillagok, meg a hold.
Harmadnap visszatért, fáradt volt, elgyötört.
És olyan szomorú, mint kinek szíve tört.

Az Úrhoz sietett, a szeme csupa könny
Az emberek elvesztek, mind csupa közöny.
Hajtanak egész nap, gyűjtik a javakat,
De nem mondanak egymásnak szerető szavakat.

A szeretet, ami itt fenn a legnagyobb kincs,
Ott lenn az emberek szívében nincs.
Az Úr is szomorú lett, hisz ő már rég tudta,
A szeretet a boldogság egyetlen egy kulcsa.

Megbízta hát az ég összes angyalát,
Hozzanak szeretetet és boldog lesz a világ.
Azóta itt vannak köztünk az angyalok.
Vigyázzák lépteink, szemükben Fény ragyog.

Ha Te is egy kis melegséget érzel a szívedben,
Tudd, hogy egy angyal van ott a közeledben.
Ő lopta a szívedbe a napsugár melegét,
Lábad elé szórja a csillagok fényét .

(Ismeretlen szerző)
   -,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,