Így talált meg Ő
„Ezek pedig azért vannak megírva, hogy
higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és hogy e hitben életetek legyen az
Ő neve által" (Jn 20,31).
Egyszer
összejöveteleket tartottunk egy dél-kínai egyetemen. Találkoztam ott egy
hajdani iskolatársammal, aki ezidőtájt a lélektan professzora volt. Az
összejövetel előtt felkerestem és beszéltem neki Krisztusról. Egy ideig
udvariasan hallgatott, majd mosolyogva így szólt: „Nincs értelme, hogy nekem
prédikálj. Én nem hiszem, hogy van Isten."
Másnap, legnagyobb
meglepetésemre az első, aki felállt és bizonyságot tett arról, hogy megtalálta
az üdvösség útját, éppen ez a professzor volt! Később odamentem hozzá és
megkérdeztem, mi történt vele. így válaszolt: „Elővettem a Bibliát, amit nálam
hagytál, és tekintetem János evangéliumának első részére esett, ezekre a
szavakra: 'Másnap..., a következő napon..., másnap...' Ez az író, gondoltam
magamban, tudja miről beszél, hiszen ő látta mindezt. Olyan ez, mint egy napló.
Aztán az jutott eszembe, hátha mégiscsak van Isten, viszont akkor bolond
lennék, ha nem hinnék benne. Te azt mondtad, hogy imádkozhatom hozzá, ha kételkedem
is benne. Így hát letérdeltem és imádkoztam. Nem tudom mire számítottam, de
mialatt imádkoztam, egyszer csak már tudtam, hogy Ő létezik. Nem tudom
megmagyarázni honnan tudtam, csak egyszerűen tudtam! Akkor eszembe jutottak a
szemtanú János szavai. Mivel Isten van, gondoltam, Jézus nem lehet más, mint az
Ő Fia! Így talált meg Ő!"-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,--,
Az előkészítés iskolája
„Az Úr, aki megszabadított engem az oroszlánok
és a medvék kezéből, meg fog szabadítani a Filiszteusok kezéből is" (1Sám
17,37).
Noha Dávidot királlyá
kenték Betlehemben, azonnal vissza kellett térnie megszokott életkörülményei
közé, és ott tenni bizonyságot az Úrról. A nyájhoz ment vissza, nem pedig
királyok számára fenntartott előkészítő iskolába. Akkor is juhokat őrzött,
amikor Góliáttal való harcára sor került. Azokat a fegyvereket használta,
melyeket pásztorkodása alatt már megismert. Saul sisakjára, kardjára és
vértjére nézve így szólt: „Nem próbáltam ezeket" - és letette magáról.
Ehelyett magához vette parittyáját, és kavicsokat szedett a patakból: „...hogy
tudja meg az egész sokaság; hogy nem kard által és nem dárda által tart meg az
Úr."
A rang és a
tisztség önmagában még nem ad bátorságot, sem szellemi erőt. Először titkon
kell az ellenséggel szembeszállni, mielőtt nyilvánosan találkozol vele. Isten
Szellemével már otthon összhangban kell lennünk, hogy odakint győzelmet
arathassunk. Ez az előkészítés iskolája. Mindegyikünk számára nyitva áll!
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-
"Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mibennünk, magunkat csaljuk meg, és igazság nincsen mibennünk. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól."
(I. Ján. 1,8-9.)
Azok, akik a Kálvária keresztjének árnyékában járnak, nem dicsőítik önmagukat, és nem állítják kérkedve, hogy nem bűnösek. Érzik, hogy bűneik okozták azt a szenvedést, amely megtörte Isten Fiának szívét. Ez a gondolat alázattal tölti el őket. Akik legközelebb vannak Jézushoz, azok látják legtisztábban, hogy milyen esendő és bűnös az ember, és reménységüket egyedül a megfeszített és feltámadt Megváltó érdemeibe vetik.
A vallásos világban kezd előtérbe kerülni az az „életszentség”, amely magában hordja az öndicsőítés szellemét, és semmibe veszi Isten törvényét. Ezt a megszentelődést a Biblia vallása nem ismeri. E megszentelődés helyeslői hirdetik, hogy a megszentelődés egy pillanat munkája. Az embernek csak hinnie kell, és akkor eljut a tökéletes szentségre...
Ha valaki azt állítja, hogy bűntelen, maga az állítás bizonyítja, hogy aki ezt mondja magáról, messze van a szentségtől. Mivel fogalma sincs Isten végtelen tisztaságáról és szentségéről, sem pedig arról, hogy miként élhet összhangban Istennel; mivel fogalma sincs Jézus jellemének tisztaságáról, nemes voltáról és szépségéről, sem pedig a bűn veszélyességéről és gonoszságáról, azért tarthatja magát szentnek. Az ember minél távolabb van Krisztustól, minél hiányosabbak a fogalmai Isten jelleméről és kívánalmairól, annál igazabbnak látja magát. (Korszakok nyomában, 420-421. old.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése