2012. június 18., hétfő


Így talált meg Ő

 „Ezek pedig azért vannak megírva, hogy higgyétek: Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és hogy e hitben életetek legyen az Ő neve által" (Jn 20,31).
Egyszer összejöveteleket tartottunk egy dél-kínai egyetemen. Találkoztam ott egy hajdani iskolatársammal, aki ezidőtájt a lélektan professzora volt. Az összejövetel előtt felkerestem és beszéltem neki Krisztusról. Egy ideig udvariasan hallgatott, majd mosolyogva így szólt: „Nincs értelme, hogy nekem prédikálj. Én nem hiszem, hogy van Isten."
Másnap, legnagyobb meglepetésemre az első, aki felállt és bizonyságot tett arról, hogy megtalálta az üdvösség útját, éppen ez a professzor volt! Később odamentem hozzá és megkérdeztem, mi történt vele. így válaszolt: „Elővettem a Bibliát, amit nálam hagytál, és tekintetem János evangéliumának első részére esett, ezekre a szavakra: 'Másnap..., a következő napon..., másnap...' Ez az író, gondoltam magamban, tudja miről beszél, hiszen ő látta mindezt. Olyan ez, mint egy napló. Aztán az jutott eszembe, hátha mégiscsak van Isten, viszont akkor bolond lennék, ha nem hinnék benne. Te azt mondtad, hogy imádkozhatom hozzá, ha kételkedem is benne. Így hát letérdeltem és imádkoztam. Nem tudom mire számítottam, de mialatt imádkoztam, egyszer csak már tudtam, hogy Ő létezik. Nem tudom megmagyarázni honnan tudtam, csak egyszerűen tudtam! Akkor eszembe jutottak a szemtanú János szavai. Mivel Isten van, gondoltam, Jézus nem lehet más, mint az Ő Fia! Így talált meg Ő!"-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,--,

Az előkészítés iskolája

 „Az Úr, aki megszabadított engem az oroszlánok és a medvék kezéből, meg fog szabadítani a Filiszteusok kezéből is" (1Sám 17,37).
Noha Dávidot királlyá kenték Betlehemben, azonnal vissza kellett térnie megszokott életkörülményei közé, és ott tenni bizonyságot az Úrról. A nyájhoz ment vissza, nem pedig királyok számára fenntartott előkészítő iskolába. Akkor is juhokat őrzött, amikor Góliáttal való harcára sor került. Azokat a fegyvereket használta, melyeket pásztorkodása alatt már megismert. Saul sisakjára, kardjára és vértjére nézve így szólt: „Nem próbáltam ezeket" - és letette magáról. Ehelyett magához vette parittyáját, és kavicsokat szedett a patakból: „...hogy tudja meg az egész sokaság; hogy nem kard által és nem dárda által tart meg az Úr."
A rang és a tisztség önmagában még nem ad bátorságot, sem szellemi erőt. Először titkon kell az ellenséggel szembeszállni, mielőtt nyilvánosan találkozol vele. Isten Szellemével már otthon összhangban kell lennünk, hogy odakint győzelmet arathassunk. Ez az előkészítés iskolája. Mindegyikünk számára nyitva áll!
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

Az igazi megszentelődés Krisztusban

"Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mibennünk, magunkat csaljuk meg, és igazság nincsen mibennünk. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket, és megtisztítson minket minden hamisságtól."

(I. Ján. 1,8-9.)
Azok, akik a Kálvária keresztjének árnyékában járnak, nem dicsőítik önmagukat, és nem állítják kérkedve, hogy nem bűnösek. Érzik, hogy bűneik okozták azt a szenvedést, amely megtörte Isten Fiának szívét. Ez a gondolat alázattal tölti el őket. Akik legközelebb vannak Jézushoz, azok látják legtisztábban, hogy milyen esendő és bűnös az ember, és reménységüket egyedül a megfeszített és feltámadt Megváltó érdemeibe vetik.
A vallásos világban kezd előtérbe kerülni az az „életszentség”, amely magában hordja az öndicsőítés szellemét, és semmibe veszi Isten törvényét. Ezt a megszentelődést a Biblia vallása nem ismeri. E megszentelődés helyeslői hirdetik, hogy a megszentelődés egy pillanat munkája. Az embernek csak hinnie kell, és akkor eljut a tökéletes szentségre...
Ha valaki azt állítja, hogy bűntelen, maga az állítás bizonyítja, hogy aki ezt mondja magáról, messze van a szentségtől. Mivel fogalma sincs Isten végtelen tisztaságáról és szentségéről, sem pedig arról, hogy miként élhet összhangban Istennel; mivel fogalma sincs Jézus jellemének tisztaságáról, nemes voltáról és szépségéről, sem pedig a bűn veszélyességéről és gonoszságáról, azért tarthatja magát szentnek. Az ember minél távolabb van Krisztustól, minél hiányosabbak a fogalmai Isten jelleméről és kívánalmairól, annál igazabbnak látja magát. (Korszakok nyomában, 420-421. old.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése