Megtisztító reménység

1János 3,1–3

Nincs szükségünk nagyobb bizonyosságra az új esztendő első napján sem,

mint tudni azt, hogy „Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk”. Nem

történhet baj velünk, ha engedjük, hogy szeressen az Isten. Hihetjük azt, hogy ő

szeretetből gondoskodni fog rólunk minden tekintetben. Nem lehet, hogy megfeledkezzen

rólunk az, aki elkezdte bennünk a nagy, átformáló munkát. János szerint

átalakításunk nem ér véget, míg hasonlóvá nem leszünk hozzá, és olyannak

nem látjuk őt, „amilyen valójában”. Isten gondoskodását és átalakító munkáját mi

magunk is megkönnyíthetjük azzal, ha megtisztítjuk s tisztán megtartjuk magunkat.

A megtisztulást mi is elvégezhetjük. Tudjuk, hogy hogyan s miként történhet

meg az. Jézus vérében megbánt és elhagyott bűneink következményeitől megszabadulhatunk.

A tisztulás a mi feladatunk. Az áldást viszont kizárólag ő adhatja

ránk. Vigyázzunk életünkre! Ne nehezítsük meg Isten értünk való fáradozását! A

tiszta lelkű emberrel még az Istennek is könnyebb a dolga. Nem kell újra és újra

bűneiből kiszabadítani. Nem kell szembesülnie azzal, hogy amit ma épített, az

holnapra semmivé lesz. Tisztaságunk megőrzésével nemcsak megszentelő, áldó

munkája válhat folyamatossá az életünkben, hanem hamarabb láthatóvá válik Istenhez

való hasonlóságunk is.

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,

S z e n t    B i b l i a  *

Ószövetség:  Jer 31,28

És ahogy gondom volt arra, hogy kigyomláljam és kiirtsam, leromboljam és elpusztítsam őket, és veszedelmet hozzak rájuk, úgy gondom lesz arra is, hogy fölépítsem és elültessem őket - így szól az ÚR.

És a mi képen gondom volt arra, hogy kigyomláljam és elrontsam, letörjem és pusztítsam és veszedelembe sodorjam őket, azon képen vigyázok arra, hogy megépítsem és beplántáljam őket, azt mondja az Úr!

És amint egykor gondom volt rá, hogy kigyomláljam és leromboljam, hogy szétszórjam, elpusztítsam és veszedelembe sodorjam őket, úgy gondom lesz arra is, hogy felépítsem és elültessem őket - mondja az Úr.

Újszövetség:  Mk 12,1

Jézus ekkor példázatokban kezdett szólni hozzájuk: „Egy ember szőlőt ültetett, körülkerítette, borsajtót ásott, és őrtornyot épített. Azután bérbe adta munkásoknak, és idegenbe távozott.

És kezdé nékik példázatokban beszélni: Egy ember szőlőt ültetett, és körül vevé gyepűvel, és sajtót ás, és tornyot építé, és ki adá azt munkásoknak, és elutazzék.

Ezután példabeszédekben kezdett szólni hozzájuk: „Egy ember szőlőt ültetett, s körülvette sövénnyel, sajtót ásott benne s tornyot is épített. Majd bérbe adta szőlőműveseknek, és elment idegenbe.

"Dalt éneklek kedvesemről, szerelmesem szőlőjéről! Szőlője volt kedvesemnek kövér hegyoldalon. Fölásta és megtisztította a kövektől, beültette nemes vesszővel. Közepére tornyot épített, sajtót is vágatott benne. Várta, hogy jó szőlőt teremjen, de vadszőlőt termett!." - "Mint nemes vesszőt ültettelek el, mint igazán valódi magot. Hogyan változtál át idegen szőlőtő vad hajtásává?" - Ne keress mondvacsinált mentséget, valld meg hitetlenségedet és térj vissza Uradhoz!

: a főbűn a hitetlenség az élő hit jó gyümölcsöt terem a hit a legjobb cselekedeted

 "Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam!"