Szükségletek, és betöltésük

 „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban" (Fil 4,19).

Sok keresztyén olyan szegény, hogy saját szükségleteit sem képes kielégíteni. Jaj annak, aki segítségért fordul hozzá. Mások gazdagságát viszont az ember fel sem tudja becsülni. Nem érhet bennünket olyan nehézség, amilyennel ők ne találkoztak volna; nem kerülhetünk olyan helyzetbe, hogy ők ne lennének képesek segíteni. Úgy látszik, elegendő erőforrásuk van mindazok számára, akik szükségükben hozzájuk fordulnak. Sok keresztyén egyszerűen csak azért nem kerül csődbe, mert azoknak a szolgálatát élvezheti, akik állandóan árasztják szellemi gazdagságukat a Testbe (Krisztus Gyülekezetébe). Sokan nem is érzik, hogy segíteniük kellene a többi hívőnek, sőt talán le is nézik őket. Ha egy barátunk utazásból érkezik és kenyeret kér tőlünk, talán az Úr megengedi, hogy az egyik szomszédunkhoz forduljunk. De mi lesz, ha Ő egyszer ezt mondja nekünk: „Adjatok nekik ti enni!"

Kiben gyönyörködsz?

 „Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön" (Zsolt 73,25).

Hogy átadjuk-e magunkat teljesen az Úrnak sokszor egy bizonyos dolgon fordul meg, és Isten éppen arra a dologra vár. Ő mindenestől birtokba akar venni minket. Nagy hatással volt rám, amit a nemzet egyik vezetője írt le önéletrajzában: „Én semmit sem a magam számára, hanem mindent a hazám javára kívánok!" Ha egy ember hajlandó lehet arra, hogy hazájának akarjon mindent, magának pedig semmit, akkor talán mi is szólhatnánk Istenünkhöz ekképpen: „Uram, én semmit sem kívánok magamnak, hanem mindent Teneked! Én az akarok lenni, akinek Te akarsz látni, és semmit nem kívánok a Te akaratodon kívül!" Amíg nem foglaljuk el helyünket mint szolgák, Ő sem foglalhatja el az Úrnak kijáró helyet. Isten nem arra szólít bennünket, hogy az Ő ügyének szenteljük magunkat, hanem akarata iránti feltétlen engedelmességet kíván tőlünk.

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-

Istenért lelkesedni--91

A zsoltárt olvasva azt gondolhatnánk, hogy írójának éppen jó dolga volt, mikor ezeket a sorokat írta, holott Dávid egyáltalán nem volt könnyű élethelyzetben. Épp el kellett válnia Jonatántól a legjobb barátjától, s még azt sem tudta, hogy viszontláthatja-e valaha. Egy csel segítségével épphogy csak sikerült elmenekülnie Saul király elől (1.Sám. 21,14-16), s most azt látjuk, hogy mégis dicséri az Urat, sőt, erre szólít fel másokat is (2-4.v.). Dávid nem is tehetett mást, mint azt, hogy megadta Istennek a tiszteletet, hiszen korábban már megtapasztalta, hogy Ő meghallgatja az imádságokat, s a nagy szükségben is megsegít. Bizonyos részek olykor talán valótlannak tűnnek, mintha azt sugalmaznák, hogy a keresztyéneknek mindig minden jól megy. Ez nem egészen igaz, de azt tudhatjuk, hogy mindig Istené az utolsó szó, és hogy gondoskodni fog rólunk (20.v.). Dávid ebben a zsoltárban ad nekünk néhány jó tanácsot, melyek által láthatjuk, hogy hogyan is néz ki az Istennek tetsző élet (12-16.v.)

Elgondolkodtató: Kilátástalannak, reménytelennek tűnik egy helyzet? Isten akkor is a te oldaladon áll! Ha bízol benne, megadja neked az ő békéjét (23.v.).