Foucauld Atya imája:  -
.
Atyám, átadom magamat Neked,
tégy velem tetszésed szerint.
Bármit teszel is velem,
megköszönöm,
mindenre kész vagyok,
mindent elfogadok,
csak akaratod bennem
és minden teremtményedben beteljesüljön.
Semmi mást nem kívánok Istenem.
Kezedbe ajánlom lelkemet,
Neked adom Istenem,
Szívem egész szeretetével, mert szeretlek,
És mert szeretetem igényli,
hogy egészen Neked adjam át magam,
hogy végtelen bizalommal
egészen kezedbe helyezzem életemet,
mert Te vagy az én Atyám.

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,----

BETEGSÉGBEN

Fájdalmas Szűz sírva kérlek Téged,
Hogy gyógyítsd meg szenvedő gyermeked!
Fájdalmas Szűz Te légy vigasztalóm,
Te légy az én gyógyító orvosom.
Fájdalmas Szűz hozzád fohászkodom,
Te segíts meg égi szent gyámolom!
Fiad vére mossa le bűnömet,
Kérlek, add vissza egészségemet.
Fájdalmas anyám vagy Te nékem,
Isten után Te hozzád menekszem.
Ha megsegítesz, nem veszek el soha,
Enyém lesz a mennyei korona. Ámen

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,--

Vezetsz, Uram vezetsz

Vezetsz, Uram, vezetsz, érzem szent kezedet,
Veszélyes szirteken, sötét ormok felett,
Zajló hullámokon, hol minden elhagyott,
Utamra fényt derít rengő csillagzatod.

Te vagy az irgalom, Te vagy a szeretet,
Mindenható, örök jó mindenek felett.
Villámos vész után a békét Te adod,
Forró esdeklésünk kegyesen hallgatod.

Vezess, Uram vezess, ha vétek megkísért,
Hogy el ne hagyjalak tűnő világokért.
Zúgó vihar nem árt, letörlöm könnyemet,
Újult erőt Te adsz, viszem keresztemet.

Majd révbe érkezem, megállok egykoron,
Nyugodni szíveden jó lesz hegyfokon.
Fehér virág nyílik, könnyezni nem lehet,
Leveszed vállamról súlyos keresztemet.

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,,-

Ó HA SEJTENÉK
Ó ha sejtenék, akik kételkednek,
és hitelt nem adnak, Isten Igéjének,
mily drága kincs az, mit elvesztegetnek,
lelki békéjükre, nélküle nem lelnek.

Isten üdvtervétől, messze eltérnek.
Földi küldetésük, értelmét keresve,
nem jó irányba, téves útra lépnek,
akik bizodalmat, a világba vetnek.

A helyes útra, csak azok lelhetnek,
kik keresik Istent, hittel, reménységgel.
Bízva végtelen, nagy szeretetében,
biztonságot ad Ő, a benne hívőknek.

Egyszülött Fiát, a világba küldte,
hogy utat mutasson, emberi létében.
Hogy bűnös ember, szabadulást nyerjen,
ki Istentől távol, hozzá visszatérjen.

Szeretetének, oly nagy a mélysége,
bűneinknek terhét, keresztre felvitte.
Tisztára mossa, lelkét az embernek,
kínok közt kiontott, megváltó vérével.
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,
Schvalm Rózsa TAVASZI DAL
Széttört bilincsét csörgeti
a kis patak,
hab-ajkai himnuszt Feléd
kiáltanak.

Ifjú erdőn, a most fakadt
zöld lomb alól,
ezer madár halleluját,
neked dalol.

A réteken szűz ajkaival
ezer virág
trónodhoz ontja álmatag
illatdalát.

Ezer rajongó napsugár,
fény-óceán,
hőn, lángolón ujjong Feléd,
dicső Atyám!

Dicső templommá változott
a végtelen,
hol minden szív Téged dicsér,
nagy Istenem!

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,