Életem háza

...Itt egy hatalmas ház,
én építettem sok érzésből magamnak,
és költöztettem be
az összes embert, kihez közöm van, rabnak.

A pincébe zártam
Az ismerősöket, kik utcán, ha látnak,
Csak visszaköszönnek.
Nem szerettek, titeket sötétbe zárlak.

A haverok feljebb
A földszinten laknak, ők már szabadabbak.
Van kulcsuk a házhoz,
Ércelődnek és sokat nevetnek rajtam.

De szívhez nem szólnak.
Nem úgy, ahogy a barát, aki ismeri
A megértés szavát,
S az emeleten magát jól kiismeri.

Az emelet jó nagy,
Hiszen ide én három szobát terveztem.
A lelki társnak is
Kellett egy, ki néma, s tudja, mit érezek.

És mellette ott van
Szerelmem szobája, ez a legdíszesebb,
S itt heverem én ki
A lelkem gyűrött ráncait oly szívesen.

Persze ez a lakás
Mindenkinek más, van kinél nincs emelet,
Csak egy szinten él, van,
ki összenyit néhány szobát a szinteken.

A lényeg: az élet
házát mindenki felhúzza. Ugyanabból:
Kőből, fából, szívből,
Gyászból, ismerősből, haverból, barátból..                                                                                                                        Csupán rendszerint egy marad ki, az Isten.

Dietrich Bonhoeffer - Hit

Hiszem,
hogy Isten mindent,
még a legrosszabb dolgot is,
engedi és segíti, hogy jóra forduljon.
Ehhez olyan emberekre van szüksége,
akik mindenben
a legjobbat szolgálják.
Hiszem,
hogy Isten minden szükségben
annyi erőt ad a kitartáshoz,
amennyire szükségünk van.
Ezt azonban senki sem kapja meg előre,
azért, hogy ne önmagunkra,
hanem egyedül csak őrá hagyatkozzunk.
Az ilyen hitben
teljesen eltűnik a jövőtől való félelem.
Hiszem,
hogy hibáink és tévedéseink
nem hiábavalók,
s Istennek nem nehezebb
ezeket helyre igazítani,
mint az általunk jónak vélt
cselekedeteinket.
Hiszem,
hogy Isten nem időtlen végzet,
hanem őszinte imádságra és
felelősségteljes tettekre
vár és válaszol.