MÉZILLAT ÁRAD…

 A búbos pacsirta eltikkadt, az ázott földfelszín megszikkadt,

elmúlt az eső és ragyog a világ, aranyban tündöklő sok pompás virág,

rezeg a levél és zörög az eresz, nagyapó fentről egy cserepet levesz,

fióka tátogva ebédjét kéri, rigó a fiának a hernyót méri,

vakító kék égen fodros a felhő, csipkézett hegyeken táncol a szellő,

méhecske zümmög a szorgalmas társról, mézillat árad virágporos hársról…

2010. június 8.Guti Tünde

  VAKÁCIÓ

 Június van, végre vége, lazíthatunk, pihenünk,

tankönyv, füzet félretéve, vakáció, mehetünk!

 Alhatunk már jó sokáig, nem ébreszt a telefon,

nem halljuk a csengő hangját iskolában monoton!

 Miénk lehet kék ég alatt a zöld pázsit, hegyvidék,

úszunk tóban vagy folyóban, s feltárul a szakadék!

 Az a baj, hogy gyorsan múlik majd a nyár, mint rég a tél,

nagyon várjuk, de ha itt van, tovatűnik, mint a szél…

 2010. június 7.  Guti Tünde

JÉZUSSAL AZ ÚTON

 Most megvallom, hogy az Úrral járok, eldöntöttem, csak szavára várok!

Mondhat bárki bármit, el nem hiszem, Jézus szavait magammal viszem!

Tombol a gonosz, támad és harcol, akiket legyőz, mindent megsarcol!

Hitemet akarja megpróbálni, sohase fogok már meghátrálni!

Enyém a Krisztus és Ő él bennem, bár néha nehéz, tovább kell mennem!

A keskeny úton nem könnyű járni, de fent, Atyámnál Jézus fog várni!

 2010. június 5.   Guti Tünde

AHOGY EGYKOR…

 Hangyát eddig alig láttam, bár még nem is bogarásztam,

ahogy egykor réges-régen kisfiamat fogtam kézen,

megmutatva mindent neki, ami szemünket meglepi,

ha a fűben keresgélünk, kutatunk, és nem henyélünk,

átnézzük a bársony mezőt,selyem rétet, erdőt, fenyőt,

leskelődünk bokrok alatt, ahol rigó lopva haladt,

gyönyörködünk a kék égben és a távol hegyvidékben.

 2010. május 28. Guti Tünde---

A SZABADBAN

 Lila, fehér, sárga szirmok libbennek a szabadban,

pihekönnyű madárszárnyak rebbennek a magasban.

 Vad árvácska és százszorszép,piros pipacs ünnepel,

víg kakukk és fülemüle muzsikája dalra kel.

 Elfeledve a bús esőt, kinn a rét már szárogat,

virágporos lábán a méh arany nektárt tartogat. 

Szétcsúszik fent az ég fátyla, vidám arca kibukkan,

mosolyog a nap világa, s mindent elönt bódultan.

Hullámzik a tarka mező, szélén patak folydogál,

szelíd szemű kis őzike félénk szívvel álldogál.

 Szelek szárnyán száll a gólya,piros lába integet,

füstifecske is fent rója,átszeli a kék eget.

Ciripelő tücsök koma lágy dallamot hegedül,

bársonypuha jázminvirág mézillata rám terül…

 2010. május 27.  Guti Tünde