Ülj le, add át terhedet

 „Isten...vele együtt helyezett a mennyekbe a Krisztus Jézus által" (Ef 2,6).

Mit jelent leülni? Amikor járunk vagy állunk, lábunkon hordozzuk testünk egész súlyát; ha azonban leülünk, a súly a székre vagy a padra összpontosul, amin ülünk. Járás és állás közben energiát fejtünk ki, elfáradunk, és megpihentet, ha csak egy kis időre is leülhetünk. Így a szellemi dolgokban is leülni annyit jelent, mint megpihentetni egész súlyunkat, terheinket, önmagunkat, jövőnket, mindent - és az Úrra támaszkodni. Átadjuk neki mindennek a felelősségét, s a továbbiakban nem nekünk kell azt hordoznunk.

Lásd meg a valóságot!                                                  „Nincs nekünk, csak öt kenyerünk és két halunk, hacsak el nem megyünk, és eledelt nem veszünk ennek az egész népnek" .                         (Lk 9,13).                                                               Amikor az Úr Jézus így szólt tanítványaihoz: „Adjatok nekik ti enni", ezt nem azért mondta, mintha kész tervet várt volna tőlük, inkább azt akarta, hogy ők várjanak csodára. De a tanítványok - hozzánk hasonlóan - a könnyebb utat választották, mely nem kívánja meg a hit és az imádság gyakorlatát. Megoldásuk így hangzott: elmenni és vásárolni. Ez az indítvány azonban méltatlan volt hozzájuk, hiszen ugyanígy tettek volna a farizeusok vagy a sadduceusok is. A tanítványok magatartása nem tükrözött sem hitet, sem bizalmat. János evangéliuma világossá teszi, hogy csak a zsebükre gondoltak: nem volt elegendő pénzük.                                            

Előttünk általában csak az valóság, amit mi tehetünk. Behunyjuk a szemünket és nem látjuk Isten kimeríthetetlen forrásait. De Isten nem mérhető emberi mértékkel. Nem az a fontos, hogy mi mit tudunk, vagy nem tudunk tenni; Ő arra vár, hogy csodáit megmutathassa nekünk.

Nagy L. Éva b Exitus
Mikor meztelenre vetkőzik a lélek.
Mikor könyörögsz: Istenem még hadd éljek!
Mikor a megbocsátás oltárára térdelsz.
Mikor a bűn-bora Isten vérévé lesz.
Akkor a fegyverhang harangszóvá válik.
Akkor vezeklés-folyamba merülsz állig.
Akkor ordítod majd hangtalanul: végem,
Istenem bocsásd meg, mind az összes
vétkem

Megváltásunk ára

"tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtelen Báránynak, Krisztusnak a vérén."

Péter 1. levele 1:8-9

- Nos, lássuk akkor, mit tudsz felajánlani cserébe?

 - Mit szólnál a föld teljes aranykészletéhez? Úgy is szereted a csillogást, a dicsőséget!

- Igen, így van, de az neked nem áldozat. Egy szó, és ott terem kétszer annyi helyette.

- Jó, látom értesz az alkuhoz. Az anyagi dolgokat lehet pótolni. Vannak még itt gyönyörű állatok, választhat közülük. Tiéd lehet, azt csinálsz velük, amit akarsz.

- Rendben is lenne, de mit kezdjek pár birkával, meg marhával. Pótolhatóak.

- Esetleg egy angyal?

- Kevés! Egyébként ők is csak a te teremtményeid.

- A Teremtő? Ettől többet, nem adhatok!!

…Természetesen ez csak egy elképzelt párbeszéd Isten és Sátán között. Valamit azért soha nem szabad elfelejtenünk: Isten a legtöbbet, legjobbat adta értünk, hogy bűneink rabságából megváltson bennünket. A Teremtő Isten maga lép a teremtményei helyébe. Felfoghatatlan szeretet! Ehhez mi nem tudunk semmit sem hozzátenni.

Mégis, hányszor fordul elő, hogy mint egy hálátlan, elkényeztetett gyermek, félredobjuk a szüleinktől kapott méregdrága ajándékot. Egy gyermek, vagy egy fiatal addig nem tudja igazán felfogni a pénz értékét, amíg nem neki kell fizetnie a számlákat. Nem értik, hogy miért nem lehet kivenni a bank automatából bármikor, bármennyi pénzt. Nem tanulták meg, hogy a számlákra kellő fedezetnek kell előteremteni.

A jó hír az, hogy Jézus áldozata a te bűn-tartozásodra is kellő fedezetet nyújt? Mit kezdesz ezzel a lehetőséggel?