Hálát adunk az Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban; mert szüntelenül emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat, és a mi Urunk Jézus Krisztus felől táplált reménységetek állhatatosságát; mivel tudjuk, Istentől szeretett testvéreink, hogy választottak vagytok. Mert a mi evangéliumunk nemcsak szavakban jutott el hozzátok, hanem erővel, Szentlélekkel és teljes bizonyossággal is. Ti is tudjátok, hogyan éltünk közöttetek, a ti érdeketekben.” 1Thessalonika 1:2-5.

Ahogy ma reggel ezt az Igét olvastam, önkéntelenül Mark Finley Újíts meg ismét, Urunk! című könyve jutott eszembe. Az első fejezetben arról van szó, mennyire fontos a közbenjáró, a másikért hálaadó imádság – amiről itt Pál apostol is ír.  Engedd meg, hogy ma reggel ennek a könyvnek az első fejezetéből írjak ki néhány gondolatot, ami engem megragadott.  „A világ történelme során a legnagyobb megújulások akkor következtek be, amikor a legkomolyabban és legőszintébben könyörögtek érte… a megújulás és az ima elválaszthatatlanul összetartozik. A hittel teli imákra a Szentlélek csodálatos erővel töltetett ki pünkösd napján… Az  Ige úttörői néha az éjszaka jelentős részét térden állva töltötték.” „A legnagyobb győzelmek, amelyeket Isten országának ügyében aratunk, nem hosszadalmas érvelésnek, kitűnő felszereléseknek, hatalmas befolyásnak és pénzbőségnek köszönhetők – Az ima utat nyit életünkben Isten megtisztító erejének. Imádság közben ugyanis a Szentlélek átvilágítja lelkünket, s meglátjuk rejtett bűneinket és jellemhibáinkat, amelyek megakadályoznak abban, hogy az Úr akarata szerinti hiteles bizonyságtevők lehessünk. Az imádság egyúttal bensőséges kapcsolatba is hoz bennünket Jézussal. Ekkor megnyitjuk értelmünket a Lélek irányítása előtt. Az Ő bölcsességét keressük, nem a magunkét.”                                                                                                                                                                Szeretnék mára két feladatot adni neked.                                                                                                       1-Gondolkozz el azon, vajon Pál apostol eredményességének titka – hogy több misszióútja alkalmával szinte az akkor ismert föld minden részébe elvitte az evangéliumot – vajon nem a közbenjárói imájának is köszönhető ez? És mit gondolsz, még mi volt a titka?                                                                                               2-A mai nap folyamán keríts rá időt, hogy elolvasd a fenti könyv első fejezetét. Engedd, hogy Isten Szentlelke megérintse általa szív

A nappal fiai

„Mi azonban, a kik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe.” 1Thes 5,8

Itt a tavasz, egyre hosszabbodnak a napjaink és egyre melegebben süt ránk az égi áldás. Reggelente, mikor beköszön ablakunkon a napsugár, még a kedélyünk is megváltozik; vidámabbak, mosolygósak leszünk.

Mi, hívő emberek, a nappal gyermekei vagyunk, a fény gyermekei, akik a világosságban érzik jól magukat igazán. Életünknek része ugyan a sötétség és az árnyék is, de Isten Igéjének fénye mutat kiutat az ellenség világából a „teljes dél” ragyogó országa felé, ahol Megváltónk vár ránk.

A világosság része az éberség, a józan gondolkodás, mert az árnyak világa megtévesztő félhomályban akarja tartani az embereket. Ez ellen pedig szükségünk van tiszta fejre, a Szentírás tiszta gondolataira.

Habár az ellenség félelmetes és rémisztően gonosz fegyvereket használ ellenünk; mint amilyen a csábítás, vágyaink felébresztése, rossz irányba terelése, hibáink, gyengeségeink kihasználása; mégsem vagyunk teljesen védtelenek. Páncélként magukra ölthetjük a hitet és a szeretetet, fejünkbe nyomhatjuk üdvözülésünkbe vetett reménységünk sisakját. Ha csüggedünk terheink miatt, ott a gondoskodó Istenbe vetett hitünk minden eddigi tapasztalata. Ha csüggedünk, mert mások törnek, megbántanak, ott a megbocsátó szeretet fénye Urunk szemében és elkísér. Ha csüggedünk bűneink, hibáink miatt, ott van Krisztusunk szeretete, mely vérével törölte el mindazt, ami elválaszt minket Istentől. Mi kellene még ezen kívül, hisz megkaptunk már mindent?!

Komolyabb, mint gondoltuk

"Az Úristen pedig bőrruhát készített az embernek és feleségének, és felöltöztette őket." Mózes első könyve 3:21Amikor ettek, azt hitték, nem annyira komoly.
 Várták is Istent, meg nem is. Elszaladtak, amikor jött. Előtte azt hitték, hogy odaszaladnak Hozzá, bevallják és Isten azt mondja majd, hogy ez nem annyira komoly, mint ígértem, nem kell meghalnotok.
 A bűn sokkal szörnyűbb annál, minthogy várjuk meg Istent, majd Ő eltussolja a problémánkat. De addig is, öltözzünk fel valamibe, például fügefalevélbe. Kicsit viszket ugyan, meg szakad is, de majd tartom. Hátha nem veszi észre, hogy valami nagyon nem stimmel.
És Isten jött... Szaladtak. Hiába volt fügefalevél, a fatörzs mögé is elrejtőztek. És jöttek a kérdések. Pont a legfájdalmasabbak. Jaj, csak a tiltott fáról ne kérdezne! Beszélgessünk inkább az oroszlánokról! Csak a tiltott gyümölcsöt, meg a kígyót ne említsük!
És Isten szigorú volt. Nagyon. Mindent komolyan vett. Nem mondta, hogy csak játék volt. Véresen komolyra sikerült minden. Főleg, amikor bárányok vére folyt, amiből elkészült két ruha. Sajnos hosszú igénybevételre alkalmas - ezek szerint bezárul Éden kapuja és szükség lesz ezekre a bőrruhákra.
De Isten beszélt Valakiről, Aki örökre összetapossa az ellenség fejét. Mégis van megoldás? Talán az első gyermek el is hozza a szabadulás napját? Hátha nem kell sokáig várni!
Megszületett az első gyermek! Kain! Ó, de nem! Nem élet, halál származott tőle! Csalódás, újabb, mélységes fájdalom, dupla, tripla, már számolni sem érdemes, mekkora.
Megoldás van Istennél, ó, de mennyi idő múlva lesz látható? Négyezer év? Tömény szenvedésben és a reménységhalványuló képével csupán? Nagyon sok! Kibírhatatlan! Ádámnak 930 éven keresztül folyamatosan újra és újra reménykedni az isteni megoldásban. Neki volt a legnehezebb, mert a legtöbb rajta múlt, de azt hitte, nem ilyen komoly.
Ádám után még 3 ezer év telt el Jézus megszületéséig. Azóta még 2 ezer év eltelt, de a Szabadító még nem vette át a jogosan megszerzett uralmat.
Csak egy harapás? Az ember megváltása olyan lehetetlen, hogy csak Isten volt képes rá. De annyira iszonyúan nehéz, hogy 6 ezer év szükséges hozzá. Vegyük komolyan a bűnt, mert borzasztóan komoly.