Lásd szeretetét, de lásd fenségét is!

 „Szeme olyan volt, mint a tűzláng, és lába hasonló volt a kemencében izzó aranyfényű érchez, hangja pedig olyan, mint sok víz zúgása" (Jel 1,14-15).

A Jelenések könyvében Isten más képet mutat Fiáról, mint az evangéliumokban. Míg ez utóbbiakban a Megváltót szemlélhetjük, a Jelenések könyvében a Király lép elénk. Az egyik helyen szeretetét, a másikban fenségét látjuk. A felső szobában Jézus Krisztus felövezte magát, hogy szolgáljon; Patmoszban viszont harcra felövezetten jelenik meg. Az evangéliumokban Jézus szelíd tekintete könnyekre fakasztja Pétert; a Jelenések könyvében olyan a szeme, mint a tűzláng. Ott gyengéd hangon, kedvesen nevükön szólítja juhait; itt félelmes a hangja, mint sok vizek zúgása, és szájából kétélű kard jön elő, mellyel legyőzi ellenségeit. Nem elég, ha Isten Bárányaként és a világ Megváltójaként ismerjük az Úr Jézust; úgy is fel kell Őt ismernünk, mint Istentől rendelt Királyt és Bírót. Amikor Megváltónkat szemléljük benne, felkiáltunk: „Milyen szeretetre méltó" - és keblére borulunk. De amikor uralkodóként jön, így kiáltunk fel: „Milyen félelmes" - és leborulunk lábaihoz!

-,,,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,

Ülj le, add át terhedet

 „Isten...vele együtt helyezett a mennyekbe a Krisztus Jézus által" (Ef 2,6).

Mit jelent leülni? Amikor járunk vagy állunk, lábunkon hordozzuk testünk egész súlyát; ha azonban leülünk, a súly a székre vagy a padra összpontosul, amin ülünk. Járás és állás közben energiát fejtünk ki, elfáradunk, és megpihentet, ha csak egy kis időre is leülhetünk. Így a szellemi dolgokban is leülni annyit jelent, mint megpihentetni egész súlyunkat, terheinket, önmagunkat, jövőnket, mindent - és az Úrra támaszkodni. Átadjuk neki mindennek a felelősségét, s a továbbiakban nem nekünk kell azt hordoznunk.

Az elengedett adósság öröme

"Egy hitelezőnek volt két adósa: az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik ötvennel. Mivel nem volt miből megadniuk, mind a kettőnek elengedte. Közülük vajon melyikük szereti őt jobban?" Simon így válaszolt: "Úgy gondolom, hogy az, akinek többet engedett el." Ő pedig ezt mondta neki: "Helyesen ítéltél"

Lukács 7:41-43. Amikor a gyerekeink kicsik voltak, gyakran elhangzott ez a mondat: „Én jobban!” Általában egy kiadós cikizés után valamelyik bemondta a varázsszót: Anya, én szeretlek. Erre a másik: „Nem! Én jobban!” Aztán vég nélkül vitatkoztak. Én jobban, én jobban. Végül apjuk döntötte el a vitát: „Én meg a legeslegjobban szeretem anyát!”  De hogy azon vitatkozni, hogy kinek engedett el Isten nagyobb adósságot, és ezért ki szereti Őt jobban – még nem hallottam!  Gyakran egymáshoz méregetjük magunkat. Hogy miben vagyunk jobbak, ügyesebbek, esetleg bölcsebbek, mint a másik. Mi az, amit mi már elértünk…  De még olyan összehasonlításról nem hallottam, hogy „Tudod Barátom, neked tényleg sok bűnödet megbocsátotta Isten, de már ne haragudj, nekem sokkal többet, legalább 10x annyit, mint neked!” Ugyanis ezzel azt is kifejeznénk, hogy bűnösebbek vagyunk, mint a barát. Hidd el, NEKED bocsátott meg Isten a LEGESLEGTÖBBET! Olyan rengeteg bűnödet bocsátotta meg, hogy abba belehalt az Ő drága Fia! Vedd komolyan! Isten annyira szeretett téged, hogy az Ő egyszülött Fiát adta érted. Hogyha hiszel benne, el ne vessz, hanem örök életed legyen! És örülj, hogy ez megtörtént!