Lk 24,13-35
Az Emmausi tanítványok
Két ember megy az úton. (Talán Kata és én?) Beszélgetnek. (Még szeren­cse!) Szívükben tanácstalanság, kétségbeesés, félelem. Ilyen állapotban szemüket homály fedi. Még társukat, de lehet, hogy önmagukat sem látják-érzékelik. Harmadnapja még mindenben olyan biztosak voltak. Volt ez a názáreti Jézus. Hittek neki. Elhitték, hogy szeretetben, közösségben kell élni. Elhitték, hogy Isten Országa itt a földön kell, hogy megvalósuljon, és ehhez nem kell más, mint hogy szolgáljunk, adjunk, és még üldözőin­ket, ellenségeiket is szeressük, imádkozzunk értük. Ha Istenre, lelki­ismeretünkre hallgatunk, és követjük Őt az úton minden javunkra válik. És így is volt! Ez olyan egyszerűnek tűnt az elmúlt három évben; Hitben, Szeretetben, Közösségben.
De valami elromlott! ( Bennünk?)  Elárultuk, elhagytuk, megtagadtuk Jézus Krisztust! De milyen Messiás az ilyen? Hagyja magát megöletni! Itt hagy bennünket világ csúfságára! Mi lesz így velünk? Lehet hinni asszonyok szavának, hogy nincs a sírban és feltámadt? Közösségünk már szét­esőben. Mindenki fut, amerre lát! És mit beszél itt ez az idegen, aki mellénk szegődött? Prófétál jövendölésről, a Messiás dicsőségéről! Irány vissza a szürke hétköznapokba! Család, munka, pénzkeresés, küzdelem! Nem maradt más! Vagy mégis? Milyen ismerős ez a mozdulat? De hisz Jézus van velünk! Felismertük mozdulatait, gesztusait!
Jézust felismerhetjük minden embertársunk szemében, mozdulataiban, szavaiban! Nincs vége! Most kell újra kezdeni! Mindig újra kell kezdeni!
Reményik Sándor
Csendes csodák

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Szodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezedet a szívedre,
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüst pontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod hogy fut el előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled,
Nem csoda ez? - s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.

Rajtuk át Isten szól: jövök.

-,-,-,-,-,-,,-,-,-

A zsinagógából eltávozva elment Simon házába. Simon anyósát pedig magas láz gyötörte, és szóltak az érdekében Jézusnak. Jézus ekkor fölébe hajolva ráparancsolt a lázra, mire a láz elhagyta az asszonyt. Ő pedig azonnal felkelt és szolgált nekik.
Lukács 4:38-39
Ebben az igében is tanítja a tanítványokat, hogyan kell szolgálni az emberek felé, erővel és hatalommal parancsolt a betegség démonának példát mutatva a mai embernek is. De a bibliai ismeretek hiányában, ha beteg valaki először rohan az orvoshoz, természetgyógyászhoz, különböző divatos módszerekhez folyamodik, és utoljára marad a megváltó, amikor már nincs más reménység. A biblia azért íratott meg, hogy példa legyen előttünk, tanuljunk belőle.
Napnyugtakor mindenki hozzávitte a különféle bajokban szenvedő betegét: ő pedig mindegyikükre rátette a kezét, és meggyógyította őket. Ördögök is kimentek sok emberből, és ezt kiáltozták: ” Te vagy az Isten fia!”
Lukács 4:40-41
Mennyit fáradozott, szinte semmit sem pihenve. Az ige mondja – ördögök is kimentek sok emberből-, vagyis démonok, a mai ember neveti ezt nem hiszi, hogy vannak. Pedig ha akkor voltak most vannak csak igazán sokan. Csak körül kell nézni a korházakban, a sok beteg, a sok örült cselekedet, a családokban dúló összeférhetetlenség, és sorolhatnám naphosszat. A hírek tele vannak örültebbnél örültebb hírekkel. Higgyük az evangélium igazságát, hogy legyőzhessük a gonosz uralmát életünkön.
A sokaság hallgatta volna naphosszat, de neki menni kellett és Isten parancsát cselekednie. Szolgálni, mert ő azért jött, hogy szolgáljon. Tartóztatták, de ő ezt mondta:
“A többi városban is hirdetnem kell az Isten országának evangéliumát, mert ezért küldettem.” És hirdette az igét Júdea zsinagógáiban.
Lukács, 4:43-44
Drága megváltónk köszönjük a te szolgáló szívedet, és szeretetedet, amit az emberek felé ki is mutattad, meg is cselekedted, és kérünk téged, hogy munkáld ezt bennünk is, hogy méltó tanítványaid lehessünk.

-,-,-,-,-,-,-,,-,-,-,-

• Lépj be a nyugalmába

• „Mert aki bement az Ó nyugodalmába, az maga is megnyugodott munkáitól, mint Isten is a magáétól" (Zsid 4,10).

Az ember teremtésekor igen lényeges összefüggés volt Isten és az ember nyugalma között. Az Ige azt mondja, hogy Isten a hatodik napon teremtette Ádámot. Világos tehát, hogy az első hat napban Ádámnak nem lehetett része. Isten hetedik napja volt Ádám első napja. Isten hat napig munkálkodott, míg végül a szabbat nyugalmát élvezhette, Ádám ezzel szemben a sabbattal kezdte életét. Isten munkálkodik, mielőtt pihenne. Az embernek viszont, hogy összhangban legyen vele, először be kell mennie az Ő nyugodalmába, és csak ezután képes munkálkodni. Ez az alapja minden keresztyén szolgálatnak. Ezenfelül még elmondhatjuk, hogy mert Isten első teremtése tökéletes volt, ezért indulhatott Ádám élete is ennek megfelelően. Ez az evangélium: Isten megtette a szükséges lépést számunkra, bűnösök számára is, és így tökéletessé tette üdvözítő munkáját. Nekünk már semmit sem kell tennünk, hogy azt kiérdemeljük. Beléphetünk azonnal - egyszerűen hit által - Isten befejezett munkájának szombati nyugodalmába.