Tűzkő Lajos: Hallgass meg, édesanyám!

Szíved alatt bölcső, benne gyermeked...
Szelíd hangján küld üzenetet;
S érzed, ahogy nyújtja karjait feléd:
Ne öld meg a kicsiny életét!

"Engedj a világra, édes jó anyám,
Áldott napfény hadd süssön reám!"
- Esdekelve nyújtja karjait feléd:
Ne öld meg a kicsiny életét!

"Ó, hogy vágyom élni, kedves jó anyám,
Csak te viselj gondot énreám!"
- Bizalommal nyújtja karjait feléd:
Ne öld meg a kicsiny életét!

"Isten áldásától ne fossz meg, anyám;
Szent keresztvíz hadd hulljon reám!"
- Rimánkodva tárja karjait feléd:
Ne öld meg a kicsiny életét!

"Hadd lássam meg arcod, drága jó anyám,
S te is nézhess boldogan reám!"
- Szeretettel nyújtja karjait feléd:
Ne öld meg a kicsiny életét!

"Sok jóval viszonzom majd, édesanyám,
Mindazt, amit áldozol reám."
- Mily édesen nyújtja karjait feléd:
Ne öld meg a kicsiny életét!

Gyenge hangja elől be ne fogd füled,
Kérésére ne legyél süket!
Szív-bölcsődből nyújtja karjait feléd:
Meg ne öld a kicsiny életét!

Somlyó György: Mese arról, ki hogyan szeret

Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hisz szeretik.
Van, aki azt hiszi, tehet, amit akar, hiszen szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeret.
Van, aki úgy érzi, minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeretik.
Van, akinek számára a szerelem határos a gyűlölettel.
Van, akinek számára a szerelem határos a szeretettel.
De van olyan is, aki a szerelmet összetéveszti a szeretettel, s nem érti, hogy mások feleletül a gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet.
Van, aki úgy szeret, mint az országútra tévedt nyúl, amely a fénycsóvák csapdájába esett.
Van, aki úgy, mint az oroszlán, amely széttépi azt, amit szeret.
Van, aki úgy szeret, mint a pilóta a várost, amelyre bombáit ledobja.
Van, aki úgy, mint a radar, amely a repülők útját vezeti a levegőben.
Van, aki békésen szeret, mint a kecske, amely hagyja, hogy megszopja az éhező kisgyerek.
Van, aki vakon, mint a másikat alaktalanságába nyelő amőba.
Van, aki esztelenül, mint az éjszakai lepke a lángot.
Van, aki bölcsen, mint a medve a téli álmot.
Van, aki önmagát szereti másban, s van, aki önmagában azt a másikat, akivé maga is válik általa.