Bertók László

KÖNYÖRGÉS MÉLTÓ KERESZTÉRT

Kondor Béla: Pléh Krisztus című képére

Atyám nem férek a keresztre
csak útban feléd összeesve
csak repüléshez rugaszkodván
vállamhoz szegve törött orcám
csak hajlott térddel ájulóban
ha már nem vagyok aki voltam.
Atyám ne vígy a kísértésbe
miért hagytál el mondd mi végre
felkészültem kínra halálra
vagyok országod hű királya
mért növesztettél ekkorára
ács fiát ácsok csúfságára?
Tudom könnyebb volt fölcipelnem
de ne dolgoztass magad ellen
én keringek már minden fában
hadd nyújtsam ki bennük a lábam
nőjön nagyra ki vállal téged
küldj rá erősebb ellenséget.
Engem a hiány égbe röptet
ők a nagy szárnnyal söprögetnek
méricskélik szégyenem hosszát
gerincük hozzá igazítják
Pilátushoz mérik az embert
jaj Atyám adj méltó keresztet!



Így
 Roskad a szék szívem alatt,
Isten is, élet is, meguntalak.
Ki, aki tartson?
ki, aki lásson
rég elmosódott határon?
kulcsold össze két kezed,
imádkozz néha te is, Uram.
így kifosztottan.
 Ki, aki tartsa magát bennem, ha nem te vagy?
Ki fénylik, ha nem magad?
kulcsold imára kezed értem,
mert én magamért...nem.



MIKEÁS
 Mit mondhat egy próféta, a látó?
Leleplezi népe tetteit.
Szomorú a pőre valóságtól;
képmutatók nem is kedvelik.
 Gonoszság van házak, szívek mélyén,
nem csoda, hogy kiábrándító
az élet s nem boldog élmény;
testünkre, lelkünkre rátipor.
 Gonoszságnak gonoszság a bére:
el fog jönni, meg van már ígérve;
s magunkon - jaj! - nem segíthetünk.
 Sorsunk mégsem oly reménytelen:
Életet vajúdik Betlehem:
Szabadító születik nekünk!...  (Á.E.)