Mi a fontosabb?

Nekem mindig nagyon fontos volt, hogy minden istentiszteleten részt vegyek. Megtérésem óta egy fő célom lett – sok más között. Mindig úgy kerestem munkahelyet, hogy előre megegyeztem a főnökséggel, hogy az Istentiszteleti alkalmak szabadon maradjanak. Ezt segítette, hogy jól értettem a buszjavításhoz, és egy idő múlva ennek a szakmában híre lett.

Akkor a szénbányánál dolgoztam, a külfejtésnél, bent a műhelyben, ahol a teherautókat javítottuk. Állandó délelőttösnek vettek fel egy olyan helyen, ahol két műszakos munkarend van. Tudták, hogy hova járok, és mit csinálok, és ezt tiszteletben tartották.

Egyszer a főnököm leült mellém evés közben, amin nagyon meglepődtem.

- Gáborom, szervezünk egy munkát a két ünnep között, amiért külön munkadíj jár. Négy napos: péntek, szombat, vasárnap, hétfő.

- Nézze főnök, a Pannonautónál (előző munkahelyem) a hat és fél év alatt egy vasárnap sem tudtak behívni dolgozni. Nem hiszem, hogy ez a vasárnap ez alól kivétel lenne.

Egy darabig maga elé nézett, majd kérdezte:

- Péntek, szombat, hétfő?

- Rendben van.

Ugyanannyi összegű jutalmat kaptam, mint akik négy napot dolgoztak. Istennek erre ez volt a válasza. Úgy érzem, ide is illik: „Próbáljatok meg engem,…és árasztok rátok áldást bőségesen.”

-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,--,

Reményik Sándor: Kegyelem

Először sírsz.
Azután átkozódsz.
Aztán imádkozol.
Aztán megfeszíted
Körömszakadtig maradék-erőd.
Akarsz, eget ostromló akarattal –
S a lehetetlenség konok falán
Zúzod véresre koponyád.
Azután elalélsz.
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz.
Utoljára is tompa kábulattal,
Szótlanul, gondolattalanul
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába:
A bűn, a betegség, a nyomorúság,
A mindennapi szörnyű szürkeség
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!

S akkor – magától – megnyílik az ég,
Mely nem tárult ki átokra, imára,
Erő, akarat, kétségbeesés,
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
S egy pici csillag sétál szembe véled,
S olyan közel jön, szépen mosolyogva,
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – megszűnik a vihar,
Akkor – magától – minden elcsitul,
Akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
Csak úgy magától - friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem.