verses bizonyság

A HARMADIK

A kettő búsan ballagott.

Gyászt cipelt, mélyet és nagyot.

Nem tudott megnyugodni, nem!

...Kit szeretett, sírban pihen.

És, ó! Hogyan került oda!-

„Nem lehet rá vigasz soha…

Nem is lett vigasz mindaddig,

Amíg nem jött Harmadik,

A kenyeret meg nem szegte,

Sebes kezét rá nem tette,

Azt nem mondta: ím én vagyok!

Élek, a tegnap még halott…

Ó, Jézusom, Te azóta is,

Ha utunk Emmausba visz,

Ott vagy vigasszal, s Teveled

Húsvét van, Nagypéntek helyett!

            Kárász Izabella

Emmaus

Nem merték megkérdezni: ki vagy Te.

S hirtelen, olyan hirtelen

nyomodat vesztették.

Villant köntösöd, s már messze jártál,

előresiettél, Dicsőséges,

m ás, bezárt ajtók felé.

Nem merték megkérdezni: ki vagy Te.

Úgy sugárzott az a szent kéz az asztalon,

s mindent betöltő fényben

a megtört kenyér.

Anna-M. Raittila után finnből fordította

Túrmezei Erzsébet

(Vetés és Aratás, 2006,2. sz.

Imádság

"Maradj velünk, Urunk, mert esteledik, és a nap aláhanyatlott.                                                      Maradj velünk és egész egyházaddal.                                                                                           Maradj velünk a nap alkonyán, az élet alkonyán, a világ alkonyán.                                           Maradj velünk kegyelmeddel és jóságoddal, szent igéddel és szentségeddel, vigasztalásoddal és áldásoddal.                                                                                                       Maradj velünk, ha ránk borul a szenvedés és a nyomorúság éjszakája, a kételkedés és a kísértés éjszakája, a kínos halál éjszakája.                                                                                   Maradj velünk és minden híveddel most és örökké. Ámen."