verses bizonyság

ROHANÁS KÖZBEN

Ketten futottunk. János megelőzött.
Tüdeje-szíve jobban bírja. Ifjú.
De nem volt mersze, hogy sírodba lépjen.
Mikor a fehér lepleket megláttam,
Villám hasított szívembe, agyamba:
A rablók, lám, most újra elraboltak!

De angyal szólt szelíden: Kit kerestek?
Holtak között élő miként lehetne?!
Siessetek! A hegyen vár reátok.
Irgalmas Jézus! – Neved megtagadtam.
Mint gyáva eb, nyüszítve szűkölt lelkem.
Lehet még nálad irgalom számomra?

Fogadkoznom mit érne? Térdre hullok
Előtted, áldott, égi Üdvözítőm!
Szikla leszek? – Te légy örök Kőszálam!
Azt hitték, eltemettek. Ám a kőtömb
Elhengerült. Te győztesen kijöttél.
Nincs hatalom, amely Téged legyőzhet!  Gerzsenyi Sándor

 

HÚSVÉTI HIT

Bármit beszéltek, hitetlen Tamások,
a húsvéti hit győzelmes marad.
– Az Úr feltámadt – vallja millió szív,
s nem roskad össze semmi súly alatt.

Én sem hajlok a hitető beszédre,
nagyképű bölcseknek nem hódolok,
de, – tördelvén a titkok néma zárát, –
csak azt hiszem, mit megtapasztalok,

De mit nem érzek vak, süket kezemmel,
s hová nem ér el káprázó szemem,
Lelkemmel látom azt, melynek ha szárnyal,
nem ér nyomába gyarló értelem.

Én hallom, mit súg virág a virágnak,
bár hangjának fülemben nincs nyoma,
értem a tavasz illatos beszédét,
s érzem Istent, bár nem láttam soha.

S bár győzött a bűn, mikor a Keresztről
lelket mosva hullt alá a vér,
mégis hiszem a Krisztus diadalmát,
s tudom, hogy feltámadt, mert bennem él!

Ő áll mellettem könnyben és mosolyban,
amíg az élet rögeit töröm,
s nyugodtan küzdök, mert tudom, hogy vár majd
egy új élet, s benn mennyei öröm.

E hit vigasztal minden megtiportat,
özvegyet, árvát, sír felé menőt,
gyermeket vesztett zokogó anyákat,
s aki beteg is, ebből nyer erőt.

– Az Úr feltámadt! – vallja millió szív
s nem roskad össze semmi súly alatt…
– Bármit beszéltek, hitetlen Tamások,
a húsvéti hit győzelmes marad! Bódás János