Emmausi tanítványok
Nagy búsan lépeget két tanítvány az úton
Alkony borult a kis Emmaus fölé;
Csüggedten gondolnak a félelmes jövőre -
„Hogy kezdjünk hétköznapot Jézus nélkül itt?“
Ekkor egy szelíd arcú vándor lép hozzájuk,
Melegen érdeklődik beszédük iránt;
Majd kezdi fejtegetni, mit mond Bibliájuk,
Mért halt meg ő a gyászos Golgotán.
A drága Jézus volt az úton tanítójuk,
Szívükből ím tűnedez a bú s homály.
„Maradj velünk!“ - ez hozzá buzgó imádságuk;
Ő megy és otthonukba velük vacsorál.
Most ismerik meg őt a kenyér megáldásról,
Ezt soha senki így nem gyakorolta még.
(Épp reá tette sebhelyes kezét.)
Ám az Úr Jézus Krisztus eltűnt a szobából,
Felismerték, és ez őneki elég.
Oly sokszor járunk mi is Emmausi úton,
Alkony borul hívő életünk fölé.
Csüggedten gondolunk a félelmes jövőre,
Hogy ér majd sok hitpróba készületlen itt.
Ekkor a drága Jézus lép hozzánk szelíden,
Melegen érdeklődik a sorsunk iránt.
Ilyenkor mondj el néki bizalmasan mindent,
Ismerd fel őt, Urunk bárhol lép hozzánk.
Van mit nem értünk Jézus drága igéjéből,
Kérjük meg Őt, legyen Ő a tanítónk.
Miközben titkot közöl nagy dicsőségéből,
Eltölt a szent Szellem, a nagy Vigasztaló.
És mikor elragad, majd mi szállunk meg Nála,
Ott már oly szép dicső s örök lesz a lét.
Ott már lelkünknek nem lesz egyéb kívánsága,
Szemléljük Őt, és ez minekünk elég.
énekszöveg
(Fodor Irma versesfüzetéből, Lupény)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése