verses bizonyság

Erdős Pál Attila-
Hogyan lehetsz jobb ember?

Hogyan lehetsz jobb ember?
Bizony az ember
utálja beismerni,
hogy az ellenségeinek
van valami

igaza. Ha esetleg
mégis megteszi,
jobb emberré - Isten figyel -
is válhat az a valaki!

(Erdős Pál Attila)

Tékné Csapó Erzsébet-
Pokoljárás
Pokoljárásra indultam,
Nem magamtól tettem,
Kézen fogott a teremtő,
Úgy indultunk, ketten.

Megmutatta minden bugyrát
Szenvedés helyének,
Szívem-lelkem beleremeg,
Ha visszaemlékszem.

Mind a földi létünk alatt,
Bűnöket elkövettünk,
Megbánásra ösztökélőt
Gonoszul kinevettük.

Nem is gondoltunk előre,
Hogy telik öröklétünk,
Pillanatnyi örömökért
Lelkünk elveszejtettük.

Hiába lesz a megbánás,
Nincs visszaút onnan,
Minden bűnért fizetni kell,
Ha ma nem, hát holnap.

Pokol tüze szüntelen ég,
Benn a bűnös lélek,
Büntetésük sosem elég,
Örök az ítélet.

Gondolkodj hát emberiség!
Minden tetted számít!
Jóvátenni tudod-e még
Bűneid, s hibáid?

Erdős Pál Attila
Feltámadás...
Tisztában vagyok vele, sokan nem hisznek
a feltámadásban, noha az Úr által
ígért visszatérés nemcsak a könyvekben
található, magában hordozza - hála

az Úrnak - minden tavaszi levél. Igaz
dalukat szárnyára kapja a szél, fénylő
zenéjükbe testet öltő harmónia
épp elég bizonyíték Isten létéről...

Mysty Kata
Az olajfák hegyén

Mennyei helyen
ott van a helyem.
Egyedül a csenddel,
egyedül Istennel.

"Atyám, te is így akarod,
népemet el nem hagyod;
Atyám, Te megteheted,
a megtorpanókat is vezeted!

Ne a mi akaratunk legyen,
csakis a Tied: - kérem e hegyen.
Angyali erőd új erőt kínál,
izzadó vércseppjeim, a kínhalál.

Imádkozzatok szüntelen,
kísértésektől mentesen...
Az ige testté csak akkor válik,
ha hitbéli voltotok mindenkor áldást áhít..."

Tanít lelked csendje, gigászi belső erőd és hited!
Tanítványok között érthető a beszéded!?
Júdások kísérnek, Péterek fülelnek,
Égiek az életről vidáman zenélnek.

A tanítás olcsó és foszló kalács; de
elragadó, mert semmi nem ámítás!
Mégis majdnem semmitmondó "állítás"?!
Gúny, szitok, átok mocska mily záporozó,
Pusztába kiált a szó...!?
Miért hiábavaló!?