verses bizonyság

ELJÖN Ő

Jézus e világba visszatér.
– Mi lesz, ha most jön el?
Közeleg, mint győzelmes nagy Király.
– Mi lesz, ha így visz el?
Elviszi hű Mennyasszonyát
Magához, föl a légen át.
Téged is égbe átemel,
– Mi lesz, ha most visz el?
A sátán uralma megtörik.
– Bárcsak most lenne már!
Fájdalom és sóhaj megszűnik.
– Bárcsak ma lenne már!
Feltámad mind, ki benne élt,
Meglátja Őt, ki hitt, remélt.
Érted is jön a szent Király.
– Bárcsak most jönne már!
Áldott, ki mindvégig hű marad!
– Bárcsak most jönne el!
Örömöt, békét, üdvöt ad.
– Bárcsak most vinne el!
Róla szól égi s földi jel,
A boldog sáfár rá figyel,
Ragyogva kél a Napsugár.
– Bárcsak most jönne már!
Gerzsenyi Sándor fordítása

VIRÁGVASÁRNAP      
(K. Perecz Ilona)

Virágból terül útjára szőnyeg,
Dús pálmaágak eléje dőlnek.
Örömben úszik, tombol a nép.
Hozsannát kiált egyre szüntelen, -
S Ő szamárháton, szomorún megyen..

Hidegen hagyja hódolat, lárma;
Isteni fejét porig alázva
halad ujjongó néptömeg között:
Reá halálos bánat költözött...
Hozsánna zúg fel újra és megint.
S az Úr jós-szeme távolba tekint -
Virágzuhatag ma csak reá hull,
Holnap egyetlen fűszál sem borul
Már lába elé.

Megsápad, elhervad holnapra minden,
Gyűlölet forrong sok ezer szívben,
Az öröm-mámor gonoszságba fúl;
„Feszítsd meg!“ - hallszik a hozsánnán túl.

Gyötrelmek útja ez a diadalút.
Egyenesen a Golgotára fut,
Hol megácsolt keresztfa integet.
De égbe csak ez az egy út vezet!

MINDEN ÉVBEN

Indulunk újra Golgota felé.
Utunkra már a kereszt vet árnyékot.
de rajta túl húsvét öröme vár.
S kis Balázs csodálkozva kérdi:
„Minden évben meghal?
Minden évben feltámad?“
Nem, kis Balázs, Ő egyszer halt meg értünk,
egyszer támadott fel győzelmesen!
De hosszan tépelődöm
gyermeki kérdéseden.
„Minden évben?“ Csaknem kétezer éve
minden évben kísérjük Őt
a fájdalmak tövises útján
s ujjongunk üres sírja előtt.
„Minden évben?“ Milyen év volna,
Hol várna békesség és menedék,
ha szenvedését, szent halálát,
feltámadását elfelejtenénk?!

Ha nem zengne többé Bach Passiója,
ha nem őrizné az emlékezet
azt a golgotai keresztet,
amelyen Jézus értünk vérezett!
„Minden évben?“ Tűnhetnek századévek.
És száguldhatunk kétezer éve már,
a kereszt ma is egyetlen reménység,
a kereszt ma is győzelem jele.
Minden évben elindulunk feléje.
nem temetik el tűnő századok.
S akkor találunk erőt békességet,
ha a keresztfa titka felragyog.
Túrmezei Erzsébet