Kassák Lajos - Harangszó

Feltámadott, mondják a népek és
Megsüvegelik,
Nevét a názáretinek, ki az ács fia volt
s megenyhült már a szél is s a rügyek
kisarjadtak.
Kétezer éve látják őt a vének és a gyerekek
Amint hosszú, fehér ingecskéjében lépeget
S alszik a tengerre szállt halászok bárkájában.

Én is emlékszem rá, mint az egykori
Játszótársra
S ti is útszéli csavargók és mesteremberek
Akik hű követői vagytok valamennyien
A nincstelenségben, az útban és az igazságban

Igen, igen, az Ő árnya is visszhangja vagyunk
mi
s bár nem ízlelgetjük a húsvéti bárány húsát
mindennapi kenyerünkben s vizünkben
dicsérjük,
hogy vérünkből való s meghalt értünk
a kereszten.

-,-,-,-,-,,,,-,,-,

 Juhász Gyula - Föltámadás után

Negyven napig még a földön maradt,
És nézte az elmúló tájakat.

És mondta:Ez Jordán,ez Golgota.
Itt verejték voltam,és emitt csoda.

És nézte,hogy a játszó gyermekek
Homokba írnak nagy kereszteket.

És nézte,hogy a sírján csöndesen
Megnő a fű,és borostyán terem.

Aztán megállt a Tábor tetején.
Oly könnyű volt a szíve,mint a fény.

Mint pelyhet érezte az életet,
És derűsen és némán mennybe ment.

József Attila - IMÁDSÁG MEGFÁRADTAKNAK

Alkotni vagyunk, és dícsérni dicsérni.
Gyerekeink is azért vannak,
Hogy tiszteljenek bennünket
S mi, Atyánk, a te gyerekeid vagyunk.
Hiszünk az erő jó szándékában.
Tudjuk, hogy kedveltek vagyunk előtted,
Akár az égben laksz, akár a szívben,
A nevetésben, sóban, vagy mibennünk.
Te is tudod, hogyha mi sírunk,
Ha arcunk fényét pár könnycsepp kócolja,
Akkor szívünkben zuhatagok vannak,
De erősebbek vagyunk gyönge életünknél,
Mert a fűszálak sose csorbulnak ki,
Csak a kardok, a karok  és emberek
Most íme, megfáradván
Dicséreteddel keresünk új erőt
S en magunk előtt is térdet hajtunk, mondván:
Szabadíts meg a gonosztól.
 És feleléd: Akarom