ISTEN FÉNYLŐ DICSTRÓNJÁTÓL

1. Isten  fénylő dicstrónjától
Jöjj, Szentlélek, jöjj hozzánk!
Prófétáktól ígért áldást,
Kérünk, újból hozd le ránk!
Szívünk jobban lángra lobban,
Hogyha átjársz, égi tűz,
Bűntől tépett szövetséget
Lángod újból összefűz.

2. Sok aggódó szolgád kérdi:
Meddig késel, jössz-e már?
Hogyha vársz még,
Nálad  nélkül rombol, pusztít a halál.
Szívünk jobban összedobban,
Ha betöltesz, égi tűz,
Szétszóródott félénk nyájat
Erőd újból összefűz.

3. Ha a Szél zúg s felhő támad,
Újból éled a remény;
Hozzád száll hát imádságunk:
Jöjj el, jöjj el, égi fény!
Így a szívünk, újult szívünk
Buzgósággal érted ég;
Angyalkarral énekeljük:
Istené a dicsőség!

FÁRADTAN, BŰNBE ESVE  

1. Fáradtan, bűnbe esve
Jártam az életet,
De megtalált a Pásztor,
S nyájához vezetett,
Jól látták ezt az angyalok,
Nevét dicsérve zengnek ott.

Kéz, amely kerestél,
Szív, amely szerettél,
Vér, mely eltörölted bűnömet,
Mindörökre áldva legyetek!

2. Mikor borral, olajjal
Kimosta sok sebem,
Fülembe azt suttogta:
„Enyém vagy, gyermekem!”
Én nem hallottam szebb zenét,
Melytől szívem örömre kélt.

Kéz, amely kerestél,
Szív, amely szerettél,
Vér, mely eltörölted bűnömet,
Mindörökre áldva legyetek!

3. Kezén, lábán mutatta
Sok, vérző sebhelyét,
Kemény, szúró tövissel
Körített szent fejét.
Úgy megragadta lelkemet,
Hogy értem annyit szenvedett!

Kéz, amely kerestél,
Szív, amely szerettél,
Vér, mely eltörölted bűnömet,
Mindörökre áldva legyetek!

4. Azóta véle járok,
A szívem néki él,
Csodás lényét megértem
Szentlelke fényénél.
A földi lét nem lesz elég
Zengnem az ő dicséretét.

Kéz, amely kerestél,
Szív, amely szerettél,
Vér, mely eltörölted bűnömet,
Mindörökre áldva legyetek!