2012. április 17., kedd

ígei bozonyság


egy menekült és hírül hozzá a héber Ábrámnak, a ki lakik vala az Emoreus Mamrénak, Eskol atyjafiának és Áner atyjafiának tölgyesében, a kik meg Ábrámnak szövetségesei valának
-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,-,                                                                                                                                                           „Kő kövön nem marad.” Sodoma pusztulása (I.Móz.19:24-25)
1 Móz. 19,24
És bocsáta az Úr Szodomára és Gomorára kénköves és tüzes esőt az Úrtól az égből. 
1 Móz. 19,25
És elsűlyeszté ama városokat, és azt az egész vidéket, és a városok minden lakosait, és a föld növényeit is. 



A mozdulatlan tudás

Önmagad beutazása: a mindenség beutazása. A térbeli világ úgy viszonylik a mindenséghez, mint egy ruhazseb az élő-testhez.
Éjjel, a csillagos ég alatt felfohászkodsz: Mily nagy a világ! De ládd: egyetlen gondolatod a legtávolabbi égitesten is túl- fut pillanat alatt.
Egy gondolattól a másikig végtelenül hosszabb az út, mint csillagtól csillagig.
Az ember a teret végtelennek érzi, de valójában úgy szorong a térben, mint egy börtönkamrában, melynek sem hossza, sem szélessége nincs egy teljes lépés. Aki lényében a végtelen áramokig hatol, a kamra falán kis rést ütött; aki személyiségét feloldotta, a kamra falán akkora rést ütött, melyen már kifér.
„ …Fönn a csillagok felett, halleluja, ámen! Boldog lelkek  zengenek, halleluja, ámen! Ki itt lent el fáradott,és hordoz nagy bánatot,,azt a béke várja ott: halleluja ,ámen!...”

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése