ígei bozonyság

ÁPRILIS 17.Tavaszi ébredés a szerelemben Énekek éneke 3 Néha eljátszom a gondolattal, hogy milyen is lehetett a bűnbeesés előtti állapotában a teremtett világ, annak éghajlata, növényei, állatai és legfőképpen az ember teste, lelke és szelleme. Jó lenne pontosan tudni, hogy mik lehetnek azok az élettani változások, melyek a bűnbeesés következményeiként jelentkeztek, és mik azok a sajátosságok, amelyek a teremtettségben eredeti- leg is fennálltak. Igénk első része ugyanis a menyasszony vőlegény utáni vá- gyónásáról szól, ami Isten által az emberbe táplált egészséges ösztön, de férj és feleség vonatkozásában a bűneset utáni átok részévé is válhat: „Vágyakozol férjed után” (1Móz 3,16) – hangzik az ítélet. Férfitestvéreim, ne éljünk ezzel vissza! Amennyi időt csak lehet, töltsünk együtt feleségünkkel, gyermekeinkkel! Jó azt is megtanulni ebből az igéből, hogy „mindennek rendelt ideje van” (Préd 3,1). Átfogóbb értelemben ez életünk minden területére igaz. De sok je- gyesség vagy házasság zátonyra futott már amiatt, hogy „felköltötték a szerelmet” idejekorán! Szerelemtől elbódultan, forró fejjel nehéz Istenre figyelni, hosszú távon mégis ez a kifizetődő. De a menyasszony szerelmes vágyakozása eszünkbe juttatja az újszövet- ségi gyülekezet vágyakozását vőlegénye, Krisztus után. Ugye, benned is megvan ez a vágy? Az Úr Jézust a sír nem tarthatta fogva Apostolok cselekedetei 2,22–32 Az üdvtörténet Isten üdvterve, mert az egyes események nem véletlen- szerűen történtek, hanem tervszerűen. Péter, bár 50 nappal korábban még semmit sem értett az egészből, prédikációjában a Szentlélek által bölccsé té- ve azt próbálja megértetni hallgatóival, hogy Jézus halála nem félreértésből, nem véletlenek sorozatából, a körülmények szerencsétlen alakulásából, ha- nem „Isten tanácsából és rendeléséből” történt! De ugyanúgy a feltámadása is! „Lehetetlen” volt, hogy máshogy történjen, hiszen ez illeszkedik Isten csodálatos tervébe. Ezt a tervszerűséget bizonyítják Dávid évezreddel korábban mondott prófétai szavai is, amik nem szólhattak önmagáról (hiszen porai ott vannak a sírban), hanem az eljövendő Megváltóról. Isten azonban nemcsak az üdvtörténet nagy eseményeit illesztette be az ő tervébe, hanem a mi életünk is ennek része. Adjon ez támaszt, bizonyossá- got életünk sokszor érthetetlen eseményeinek sodrában, hogy hitünk el ne fogyatkozzék, reménységünk pedig végig megmaradjon, egészen addig, amíg megértjük – az is lehet, hogy majd csak odaát –, hogy „Isten sohasem ejt hibát”.