bizonyság--gondolatok

Azért nem jut olyan sok ember sehova az életben, mert amikor a lehetőség kopogtat az ajtajukon, éppen a hátsó kertben keresgélik a négylevelű lóheréket. (Walter Chrysler

 Ott ültem a vonatsíneken, vártam. . . . az egyetlen megoldást.

Nem az jött. . . amit vártam. Egy kisfiú közeledett felém a sínek között. Csak képzelődöm, gondoltam, és tovább bámultam a talpfák közé szórt köveket.
- Mit csinálsz itt?
Szőke hajú, öt évesforma kisfiú állt előttem. Nagy barna szemeivel a tekintetemet fürkészte. Éreztem, hogy olvas benne, most olvassa ki belőle az elmúlt évtizedeket.
Elfordultam, nem akartam, hogy lássa. Elkéstem.
- Ezen a vonalon nem jár vonat.
- Honnan?. . .
- Honnan tudom, miért vagy itt? Ismerlek, ugyanúgy, mint önmagadat. Ismerlek már több évtizede. . . Most eljöttem, hogy mutassak neked valamit.
- Mit?
- Állj fel! Nézz egyenesen a sínek közé a távolba, látod azt a pontot, ahol összeérnek a sínek?
- Látom.
- Ott van a boldogság. Ezen a pályán mindenki arra tart. Gyere induljunk mi is.
"Szegény gyermek, hogyan mondjam meg neki, hogy sohasem érhet oda. . . ahol összeérnek a sínek. . . "
- Tudom, ne gyötörd magad, Tudom, hogy nem érhetek oda, de mutatok valamit. Nézz le a lábad elé, mit látsz?
- Semmit.
Nézd meg jobban, láss is, ne csak nézz. Mit látsz?
Egy kis virágot, lila szirmokkal. . . Sok kis virágot. . . Hiszen itt mindent elborítanak az ibolyák! Ez gyönyörű!
- Most nézz fel az égre. Ott, mit látsz?
- Felhőket. . . Bárányfelhőket. De érdekes! Ott az egyik. . . Most olyan alakja van, mint egy angyalnak. . . Gyönyörű felhőcske! Ott egy másik épp most alakul ki, mintha gomba nőne ki az égkék szőnyegéből! Csodaszép!
- Mit érzel most, ebben a pillanatban?
- Boldog vagyok!. . . Boldog vagyok?
- Igen. . . itt és most összeértek a sínek.

 Volt egyszer egy parasztlegény, akinek találkozója volt a szerelmével. Nagyon nyugtalan fiatalember volt, túl korán érkezett a találkára, és nem tudott várakozni. Észre sem vette a napsütést, a tavaszt, a virágok pompáját. Türelmetlenül heveredett le egy fa alá, és zsörtölődött magával és a világgal. Hirtelen egy pici szürke emberke állt előtte és így szolt: “Tudom, mi bajod. Fogd ezt a gombot itt, és varrd fel a kabátkádra. Ha valamire várnod kell és az idő szerinted túl lassan múlik, akkor csak csavard jobbra a gombot, és máris ugrasz egyet az időben, oda, ahová akarod. ”

Ez aztán tetszett a fiúnak. Fogta a varázsgombot és mindjárt ki is próbálta, megtekerte: és lám előtte állt kedvese és ránevetett. Ez mind nagyon szép és jó, gondolta, de bárcsak már az esküvőnk lenne! Újra megcsavarta a gombot: és most ott ültek a lakodalmi asztalnál, körülöttük fuvolák és hegedűk szóltak. Ekkor felesége szemébe nézett: bárcsak már egyedül lehetnénk! Egy újabb titkos csavarintás: késő éjszaka volt és vágya beteljesült. És aztán a terveiről beszélt. Majd ha elkészül a házunk – és újból megtekerte a gombot: nyár lett, ott állt a tágas üres ház és befogadta őket. Most már csak a gyerekek hiányoznak, mondta, és ismét nem tudott várni. Gyorsan megtekerte a gombot: ekkor idősebb volt, fiai a térdén ültek, és az ablakon át a szemközti fiatal szőlőhegyet nézte. Milyen kár, hogy még nem terem! Egy titkos mozdulat, és újra röpült az idő. Mindig járt valami a fejében, soha sem tudott várni, csak csavarta, tekerte a gombot és az élete elröpült. Mielőtt észbekapott volna, öregember lett és a halálos ágyán feküdt. Most már nem volt miért csavarni a gombot és visszanézve rájött, hogy rosszul gazdálkodott. Meg akarta takarítani a várakozást és csak a beteljesülést élvezni, mint amikor az ember kiszedegeti a mazsolát a kalácsból. Most, amikor az élete elsuhant, rádöbbent, hogy milyen értékes a várakozás, hiszen az fűszerezi a beteljesülést. Mit adna azért, ha az idő kerekét kicsit visszaforgathatná! Reszketve próbálta a gombot egy kicsit balra tekerni. Ekkor egy lökést érzett, felébredt, s még mindig a virágzó fa alatt feküdt és várta a kedvesét. De most már meg tanult várakozni. Minden sietség és nyugtalanság elszállt belőle; békésen nézte a kék eget, hallgatta a madarakat, játszott a fűben a bogarakkal és örült a változásnak.