verses bizonyság

GOLGOTA---
Van egy jó hely, odamegyek
Lerakom ott a terheket.
Ott fenn a hegyen van az a hely,
Ahol a szív békére lel.
A Golgotán áll a kereszt,
Ha fáradt vagy odajöhetsz!

Emberekért ömlött a vér,
Kegyelmet kap az, aki kér.
Ott fenn a hegyen van az a hely,
Ahol a szív békére lel.
A Golgotán áll a kereszt,
Ha bűnös vagy, oda bátran jöhetsz!

Keresni jött mi elveszett,
Megtört szívű embereket.
Ott fenn a hegyen van az a hely,
Ahol a szív békére lel.
A Golgotán áll a kereszt,
Ha elhagytad, visszajöhetsz!

Csodálatos ez a titok,
Szellemével megragadott.
Ott fenn a hegyen van az a hely,
Ahol a szív békére lel.
A Golgotán áll a kereszt,
Ha elhagytad, visszamehetsz.

Azóta tart a kapcsolat,
Ő vigyáz rád, el ne szakadj.
Ott fenn a hegyen van az a hely,
Ahol a szív békére lel.
A Golgotán áll a kereszt,
Isten szívén megpihenhetsz

Ó HA SEJTENÉK---
Ó ha sejtenék, akik kételkednek,
és hitelt nem adnak, Isten Igéjének,
mily drága kincs az, mit elvesztegetnek,
lelki békéjükre, nélküle nem lelnek.

Isten üdvtervétől, messze eltérnek.
Földi küldetésük, értelmét keresve,
nem jó irányba, téves útra lépnek,
akik bizodalmat, a világba vetnek.

A helyes útra, csak azok lelhetnek,
kik keresik Istent, hittel, reménységgel.
Bízva végtelen, nagy szeretetében,
biztonságot ad Ő, a benne hívőknek.

Egyszülött Fiát, a világba küldte,
hogy utat mutasson, emberi létében.
Hogy bűnös ember, szabadulást nyerjen,
ki Istentől távol, hozzá visszatérjen.

Szeretetének, oly nagy a mélysége,
bűneinknek terhét, keresztre felvitte.
Tisztára mossa, lelkét az embernek,
kínok közt kiontott, megváltó vérével.

Schvalm Rózsa

ISTEN EKÉJE  ---

Fájdalom az Isten ekéje,
mellyel szívemben szántogat,
új barázdát hasítva, tépve
hol új életté nő a mag.
Láttam gazdát, ki földet szántott,
mélyen eresztve az ekét,
nyomán a talaj más színt váltott,
kicserélte felületét.

Isten ekéje, szántsd a szívem,
porhanyíts megkövült kérgét!
Hátha akad lent a mélyiben
életerő, igaz érték.
Nagyra nőtt benne a gaz, a gyom
virágja tövissé válik.
Uram, ne hagyj engem parlagon,
Itt van a szívem, szántsál itt.

S ha felzokognék ekéd alatt,
s könnyem hull a barázdára:
csak a régi, rossz gyökér szakad,
haladj tovább, meg nem állva,
hisz tudom, hogy könnyeim patakja,
harmattá lesz egy reggelen;
áldott esőként hull a magra
s új életet ad Istenem.

A szívem, a lelkem hadd legyen,
Uram, a te szántófölded,
művelj csodát rajtam és bennem,
hogy jóból teremjek többet!
Áldó kezed legyen az ekén,
mely a szívemben szántogat.
Szántóvető Gazdám, szeretlek én,
mert munkád boldogságot ad.

Betkó András