verses bizonyság

A keresztfa tövében letérdelek én,

Kezemben a könyvvel imádkozom én.
A feszületről Jézus néz le rám,
Arca fájdalomban úszik, de mosolyog reám.
Halkan kérdezem, miért?
Ő csak annyit mond: érted, s mindenkiért.
Bár ne tennéd, Jézusom! Kiáltok fel én,
S erre kérdezi Ő csendben, miért?
Mert hatalmadnál fogva leigázhattad őket,
Kik gyűlöletből kereszthalálra ítéltek!
Valóban. - szólt Jézus. - De én szeretetből teszem ezt értetek,
Mennyei Atyám nem akar megölni benneteket!
De Téged igen, Uram? - kérdeztem.
Így volt megírva. - válaszolta.
Nem értem. - mondottam.
Jézus válaszolta: Nem kell értened, csak hinned,
Hogy megváltottalak, neveden szólítottalak.
Hogyan Uram? - kérdeztem.
Vállamon bűneidet vittem, s mikor meghalok, azokat
Mennyei Atyám elé viszem. - Jézus mondotta.
Nem értem, Uram! - válaszoltam.
Nem baj. De elhiszed? - kérdezte Jézus.
Hiszem Uram! Mert Te Magad mondtad!
A keresztfa tövében letérdelek én,
Átgondolom bűneim, és megbánom azokat én

MINT SÁMUEL

Szenteld meg, Istenem
szívemet egészen,
legyek Sámuelhez
hasonló mindenben.
Tudjam felismerni
isteni hangodat,
és örömmel tenni
szent akaratodat.

Add, hogy mint Sámuel
mindig Néked éljek,
ellened vétkezni
állandóan féljek.
Legyen hajlandóság
szívemben a jóra,
parancsodat mindig
megtegyem egy szóra.
Balog István

Isten szava

A jó Isten hozzánk
sohasem szólt szebben,
soha meghatóbban,
mint a szeretetben.

Szívünk dobogása
az Isten beszéde,
megérti a földnek
minden nemzetsége.

Minden falat, amit
megfelezel mással:
fölér Isten előtt
egy-egy imádsággal.

S mig födeled védőn
hajlik az árvára:
ha szalmafödél is
az az Isten háza.

Mert az Isten hozzánk
sohasem szól szebben,
mint a könyörülő
édes szeretetben.