Edith Stein: Odaadás (Versek
Járjak vakon Uram, a Te utaidon,
Mint kisgyermek, terved tudni nem akarom.
A bölcsességnek Atyja vagy, s az én jó Atyám.
Hozzád vezetsz, bár vezess át vak éjszakán.
Uram, legyen, amit Te akarsz: készen vagyok!
Ha az életben nem adsz is boldog napot.
Hiszen az idő Ura vagy, Tiéd a kor,
És örök mád enyém lesz majd valamikor.
Valósítsd meg terveidet, gondolatod.
Segíts, ha áldozatra készt sugallatod!
Felejtsem el mindenestől kis önmagam,
Halljon meg az én, és csak Neked éljek, Uram!
Gégény István: El nem mondott ima
Fáj, hogy nem szólhatok. Bár mondtam volna ezernyi szép gondolatot,
Mégis itt ülök szavaim börtönébe zárva,
Süket csendet hallgatok.
Fáj, mert adni vágytam,
Helyette most én kapok.
Mégsem bánom már, hogy így lett,
Hisz oly gyakran hiába szólalok.
Mert az igaz fohász nem az ajkakon,
Benn a szívben fakad.
Nem száll tova szép szavakon,
Örökre bensőm kincse marad.
Szállni tanul a lelkem,
Szólni a szám,
Közben a csend néma szárnyain
Az Úrhoz talál imám.
Georges Chopieney : Lét
Képzeljetek el egy messzi, titkos kertet, és a kertnek távol-mélyén
a legismeretlenebb rózsát,
amely valaha virágzott,
anélkül, hogy valaki is tudott volna róla.
Hinnétek-e, hogy ez a rózsa
megváltoztatta a föld színét?
És mégis:
mindent átalakított,
egyedül azáltal, hogy
szeretetének csendjében engedte,
hogy Isten rózsa-terve megvalósuljon
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése