verses bizonyság

ÉJSZAKA .

Csend van. Csend, mély.
Sötét az éj. Minden pihen.
Én virrasztok, mert a gondok
súlya nyomja a lelkemet.
Szívem remeg. Fiam beteg.
Csend van. Csend, mély.
„Ne félj! Ne félj!” – Rezdül belül.
Lassan virrad. „Bízd rám magad – és a fiad.”
Almási Mihályné

HAGYJ BÉKÉT NÉKI…!

 „Hagyj békét néki még ez esztendőben!”
– szólt az Úr, s meghagyott.
Rendelkezett az Úr Isten felőlem.
Most itt vagyok.
Teremni vágyom, meghálálni minden
élő vizet,
s dicsérni Jézust ért gyümölcseimben,
hiszen hiszek.
Füle Lajos

 JÓT KÍVÁNÁS

A szomorú veszedelem teljes életedben
Meg ne rontson, háborítson békességedben.
Amely öröm benned eredett,
El ne hagyjon soha tégedet.
Azt semmi bú, semmi bánat el ne űzhesse,
Semmi gondok fergetege meg ne győzhesse.
Végre ha elmégy:
Ég lakosa légy.   Csokonai Vitéz Mihály

 

 

KÖSZÖNÖM

Csak prédikálj, Isten kis cseléde!
Körül borús az ég, köd hull a kőre.
Te borzas, pőre,
ázott kis veréb,
csak prédikálj!
Nagy Alkotónknak
te nálam is parányibb paránya!
Körülnyüzsög az óriási város.
Mögötted a felhőkarcolók aránya.
és emberek, akiknek száma nincsen,
és egyre más ruhája, arca, kedve…
Ó, prédikálj:
Mi sem vagyunk Istennél elfeledve!
Aki a csillagok elé utat szab,
s a földet mérleg serpenyőbe rakja,
nemcsak nemzetekkel törődik,
nemcsak nagyoknak nagy bajával.
Minden verébnyi létnek Ő az Atyja,
s számon van nála mind.
Alátekint:
és tudta nélkül egy se hull a földre.
Alátekint:
eledelét és útját kijelölve.
Alátekint:
Kísér ez a tekintet.
Az utainkat és a lépteinket…
A föld öléig kísér egyre minket
az atyai szempár tekintete.
Kit létrehívott, csak egyetlen-egyet,
egy porszemecskét elfeledhet-e?!
Ó prédikálj!
Nemcsak nagyokért mozdul meg a karja,
kicsinyekért is! Ugye, érted is,
ugye érettem is, ha úgy akarja?
Csak prédikálj,
te borzas, pőre,
ázott kis veréb!
Keserűen kétkedtem az elébb…
Körül borús az ég, köd hull a kőre…
És látod, most a perc, és most az óra,
hogy balga, csüggedt szívem felfigyeljen
egy csipogó kis prédikációra,
s “hiszek! tudom!”
– mosollyal továbbmenjek az úton,
és mit se féljek,
és mindent reméljek,
megint gondtalan madár-módra éljek,
és felzendüljön újra énekem.
Köszönöm, Isten szürke kis cseléde,
köszönöm, hogy prédikáltál nekem. Túrmezei Erzsébet