MIKOR IMÁDKOZOM
Mikor imádkozom, sokszor zavarban vagyok én, URAM,
és néha félek : valakinek rosszat vagy rosszul kérek.
Ezért - bocsásd meg ezt ! - Egy idő óta így imádkozom :
kin - kin szükség szerint könyörülj, ne kérése szerint !
Irgalmasan szeresd, s amit teszel,
dicsőségedre és javára nézve tedd !
Füle Lajos
...„ Amilyen távol van a napkelet a napnyugattól,
olyan messze veti el tőlünk a mi vétkeinket...”
/ Zsolt.103. 12.v./
Taníts Uram, meghajlani! Mint szélben az aranykalász, Hajoljak meg, ha Lelked így Reám fuvall és porig aláz. S dacos szívem, ha ellenáll, Midőn a Lélek rálehel, Jöjj tűz gyanánt s a dac s a gőg Lelked tüzében égjen el! Mint parthoz érve megtörik A hab, melyet paskolt a szél, Úgy törjön össze szívem is, Amint Tebenned partot ér.
Uram, tehozzád száll imám Árokháty Béla (1890-1942)
Uram tehozzád száll imám, Fohászom téged áld. Csak te vagy éltem reménye, Szívem csak hozzád vágy. Ha földi sorsom terhes, Csak rád tekint bús orcám. Eloszlik bánatom könnye, Mint nyári felhőfoszlány. Szemem a könnytől már nem ég, Lelkemben béke él. Jézusom téged vár szívem, Várja, hogy visszatérj. Ó szállj hát zengve ének, Ó, dicséret, hála szállj! Istennek szent Fia eljön, És rám a boldogság vár.
Uram, tehozzád száll imám Árokháty Béla (1890-1942)
Uram tehozzád száll imám, Fohászom téged áld. Csak te vagy éltem reménye, Szívem csak hozzád vágy. Ha földi sorsom terhes, Csak rád tekint bús orcám. Eloszlik bánatom könnye, Mint nyári felhőfoszlány. Szemem a könnytől már nem ég, Lelkemben béke él. Jézusom téged vár szívem, Várja, hogy visszatérj. Ó szállj hát zengve ének, Ó, dicséret, hála szállj! Istennek szent Fia eljön, És rám a boldogság vár.
MI LENNE MOST VELEM---8---
Vajon mi lenne most velem, Ha nem találtam volna Rád?
Úgy hurcolnám keservesen A rám szakadt nehéz igát.
Oly koldusan ,amint vagyok, Vonszolnám sok fáradt napom,
Hisz utamon mi fény ragyog: Oh Mesterem! Tőled kapom!
Elnézem itt magam körül, Mint lót-fut a bohó tömeg...
Hiába ujjong és örül: Boldogságom nem érti meg.
Látok,nagy gazdag esküvőt,Ragyogás, pompa, kacagás!
De vajon boldogok, szép jövőt Varázsol e az ily varázs.
Látok pompás keresztelőket. Mindenki boldog, meghatott,
De kincsüket, haj! A szülők Nem Néked ajánlják fel ott.
S ha romba dől az épület S a gyászmenet búsan halad:
Tenélküled! Tenélküled! Oh, rettenetes gondolat!
Futó lidércek itt alant, Örök,vak éj, mely ott fogad!...
Oh hol talál Hymnust alant, Elzengni boldogságomat?
Nincs Hymnusom rá, nincs dalom,Csak könnyemet törölgetem,
És meghatottan mormolom Neved betűit, Mesterem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése