Jn 10: 32-33. 37-38.. Jézus megszólalt, és ezt mondta nekik: "Sok jó cselekedetet vittem véghez előttetek az én Atyám nevében: ezek közül melyik cselekedetem miatt köveztek meg engem?" A zsidók így feleltek neki: "Nem jó cselekedetért kövezünk meg téged, hanem káromlásért, és azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magadat" .… "Ha nem az én Atyám cselekedeteit teszem, ne higgyetek nekem; de ha azokat teszem, akkor ha nekem nem is hinnétek, higgyetek a cselekedeteknek, hogy felismerjétek és tudjátok: az Atya énbennem van, és én az Atyában."
ApCsel 9,36 Joppéban volt egy nőtanítvány, név szerint Tátiba, ami azt jelenti: Dorkász, vagyis Zerge. Ez a nő sok jót tett, és bőven osztott alamizsnát.
Boldogok, akik...
A Szentírásban nemcsak a "nyolc boldogság" mondásai szólnak arról, mitől lehet igazán boldog az ember. Az Ó- és Újszövetségben egyaránt sok ilyen mondást találunk.
Egy részük formailag is boldog-mondás, más részük --bár egy konkrét esettel kapcsolatban hangzik el-- könnyen általánosítható, vonatkoztatható mindenkire, magunkra is.
Jób 5.17 Lám, boldog az ember, ha fenyíti az Isten, ne vesd meg azért a Mindenható feddő szavát!
Zsolt 1.1 Boldog ember, aki nem indul a gonoszok tanácsa nyomán, aki nem jár a bűnösök útján és nem vegyül a csúfot űzők közé.
Aki örömét leli Isten törvényében, s parancsairól elmélkedik nappal és éjjel.
Zsolt 2.12 De boldogok mind, akik hozzá menekülnek.
Zsolt 32.1 Boldog, akinek a bűne megbocsátva, akinek be van födve gonoszsága.
Zsolt 32.2 Boldog az ember, akinek az Úr nem tartja számon vétkét, akinek lelkében nem lakik álnokság.
Zsolt 33.12 Boldog a nép, melynek az Úr az Istene, a nép, amelyet örökségül választott.
Zsolt 34.9 Ízleljétek és lássátok, mily jóságos az Úr! Boldog az ember, ki hozzá menekül.
Zsolt 40.5 Boldog az ember, aki reményét az Úrba veti, aki a bálványok szolgáit nem követi, sem azokat, akik csalfa ámításnak élnek
A Szentírásban nemcsak a "nyolc boldogság" mondásai szólnak arról, mitől lehet igazán boldog az ember. Az Ó- és Újszövetségben egyaránt sok ilyen mondást találunk.
Egy részük formailag is boldog-mondás, más részük --bár egy konkrét esettel kapcsolatban hangzik el-- könnyen általánosítható, vonatkoztatható mindenkire, magunkra is.
Jób 5.17 Lám, boldog az ember, ha fenyíti az Isten, ne vesd meg azért a Mindenható feddő szavát!
Zsolt 1.1 Boldog ember, aki nem indul a gonoszok tanácsa nyomán, aki nem jár a bűnösök útján és nem vegyül a csúfot űzők közé.
Aki örömét leli Isten törvényében, s parancsairól elmélkedik nappal és éjjel.
Zsolt 2.12 De boldogok mind, akik hozzá menekülnek.
Zsolt 32.1 Boldog, akinek a bűne megbocsátva, akinek be van födve gonoszsága.
Zsolt 32.2 Boldog az ember, akinek az Úr nem tartja számon vétkét, akinek lelkében nem lakik álnokság.
Zsolt 33.12 Boldog a nép, melynek az Úr az Istene, a nép, amelyet örökségül választott.
Zsolt 34.9 Ízleljétek és lássátok, mily jóságos az Úr! Boldog az ember, ki hozzá menekül.
Zsolt 40.5 Boldog az ember, aki reményét az Úrba veti, aki a bálványok szolgáit nem követi, sem azokat, akik csalfa ámításnak élnek
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése