Leleszi Balázs Károly: ÉLŐ VIZEK FORRÁSA
Valahol lenni kell egy forrásnak,
melyben felüdülhetnek azok is,
akiket most a lefelé tartó zuhanás
köpölyöz és a nyirkos, fénytelen
zsákutcák vonzásában élnek:
kitaszított, kimerült sebesültek,
kiknek cserepes ajkait a szomj ékesíti
s akiket már az irgalmatlan
világunkban előholtnak tartanak,
de még nem hantolták
közös temetőszéli árokba őket.
"Ó, jöjjetek mind énhozzám - mondja Jézus.
Mire vártok még szomjazó lelkek.
Én vagyok az élő vizek zubogó forrása,
én vagyok az örök élet!"
(internetről - GothArt)
Valahol lenni kell egy forrásnak,
melyben felüdülhetnek azok is,
akiket most a lefelé tartó zuhanás
köpölyöz és a nyirkos, fénytelen
zsákutcák vonzásában élnek:
kitaszított, kimerült sebesültek,
kiknek cserepes ajkait a szomj ékesíti
s akiket már az irgalmatlan
világunkban előholtnak tartanak,
de még nem hantolták
közös temetőszéli árokba őket.
"Ó, jöjjetek mind énhozzám - mondja Jézus.
Mire vártok még szomjazó lelkek.
Én vagyok az élő vizek zubogó forrása,
én vagyok az örök élet!"
(internetről - GothArt)
- de Lamartine: ISTEN ÁLDÁSA A MAGÁNYBAN
Honnan jön, ó Uram, e béke bús szívemre?
Honnan jön ez a hit, mely úgy árad ma bennem?
Hisz még imént zavart voltam és zaklatott,
A kétség tengerén hánytak bősz habok,
Igazságot az ész álmaiban kerestem,
És a békét szegény orkán-dúlta szívekben.
Alig pár nap futott a homlokomon át,
S úgy érzem, tovatűnt egy század s egy világ:
Köztük s köztem a múlt mély szakadéka fekszik,
S új ember született bennem, és már növekszik.
(internetről)
Bárcsak olyan lehetnék, mint a szőlő,
zamatosságát mindenkor megőrző,
napfénnyel és vízzel táplálkozó lény,
sok örömet adó Isteni növény!
Gyökeremet a földbe mélyeszteném,
a leveleimet zöldre festeném,
vörös lenne fürtjeim sokasága,
s bennem élne a világ igazsága.
Amikor elérkezne az ideje,
s megérne bennem a Napnak ereje,
az embereknek adnám a termésem,
nem hagynám meg magamnak egy szemét sem.
Tápláléka lennék sok fáradt testnek,
szomját oltanám mindenik nemesnek,
aki a véremből bort készítene,
s engem kortyolva bút elfelejtene.
Ez lenne az én áldozatom értük,
bíz megkönnyíteném nehézkes éltük,
s míg vérem a vérükkel keveredne,
jókedvük mindig felelevenedne.
Majd elpárolognék szervezetükből,
kilépnék az ő csodás életükből,
visszaadnám magam a Földanyának,
s csak emlékét hagynám a vigasságnak.
Bárcsak olyan lehetnék, mint a szőlő!
Zamatosságát mindenkor megőrző.
Napfénnyel és vízzel táplálkozó lény.
Sok örömet adó Isteni növény.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése