2012. február 1., szerda

verses bizonyság

AHOGY A NAP A SZÉL

Ahogy a nap olvasztja fel a jeget
Úgy tölti be a szeretet szíveket

Ahogy a nap a jeget olvasztja fel
Úgy hullik le rólunk minden lepel

Ahogy a jeget felolvasztja a nap
A szeretet belőlünk ugyanúgy áradhat

Ahogy a nap a jeget felolvasztja
Úgy ég het bennünk a megbékélés lángja

Ahogy a szélben a por táncot jár
Az Úr bennünk valami újat munkál

Ahogy a szélben táncot jár a por
Az Úr szava szívünkben úgy dúdol

Ahogy táncot jár a por a szélben
Úgy hiszünk é Isten igéjében

Ahogy a por a szélben járja a táncot
Úgy hívjuk Istenem áld meg a hangot

Ahogy a jég, a por, ahogy a szél, a nap
Vagy bármely gondolat az ég alatt
Ha Istent hívja, nem csak gondolat már
Az Istenhez futó vágy utat talál


 A NYUGALOM TAVA

Sírd ki magadból, ami nyomja a szívedet
Az Úr majd felszedegeti könnyeidet
Megalkotja belőle a nyugalom tavát
Ha belenézel, egy békés arcot látsz

Félelmeidet zárd be egy dobozba
Kulcsát dobd bele ebbe a tóba
Mélyre fog süllyedni, bele az iszapba
Nem sodorhatja víz sohasem a partra

Senki, ki arra jár nem találhatja meg
Hisz keresve sem jutna közelebb
Ha a víz tükrét nézi, csak azt láthatja
Hogy ez az a tó, a nyugalom tava

A CSEND HANGJAI
 A csend titokban elmond, mindent
Csak figyelned kell, s hinned, hogy megértheted
A csend mélyén hangok rejlenek,
Csak hinned kell, hogy te is elérheted

A csend beszél, ha értő szív hallgatja
A mélységek legmélyét is meghallja,
A csend hangjai az érintést nem tűrik
Ha látni akarod, azonnal eltűnik

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése