ígei , verses bozonyságok

Befogadás

Az elfogadás előszobája a befogadásnak.

A befogadás az eggyé-létel az Igével, a másik ember szolgálatában /életében/ társ leszek.
Kivel lehetek és mehetek egy, de mégis csak párhuzamos úton és kivel lehetek eggyé, vele egy "igában" járva?
Elfogadom-e valaki szolgálatát, vagy szolgatársa leszek?
Olykor nem cseréljük fel e fogalmakat?....
Azzal járhatok egy igában, akivel szellemben, lélekben (és házasság esetén fizikálisan) egy vagyok; akit az elfogadás által befogadok. Akinek a szolgálatát, elhívását, egész lényét nemcsak elfogadom, elismerem, hanem azonosulok vele. Ez pedig nem más, mint identitásvállalás....
Az identitás : teljes azonosulás...
Vagyis mindenem megosztom a másikkal  "ami tied az- az enyém is..."
A befogadás tehát mindenben közösség.
Persze Testvéri Közösség.., nem pedig családpótlék...
(Rendkívüli esetekben persze szükséges családot-otthont adnunk másoknak..)
Tehát a befogadás egy családhoz hasonlító működéssel bíró közösségbe történhet, de ez a közösség nem helyettesítheti a rosszul, vagy nem működő, de létező család feladatát!
Családban élők első feladata: egymást elfogadni
Majd ezután esetenként befogadni olyan (kizárólag olyant!) aki nek nincs földi családja...
Vagy van, de "más országban él", - pl. hitetlen...., vagy valóban távol van fizikailag valami oknál fogva...

VEZESS MINKET


1. Vezess minket, ó, nagy Isten,
Földi vándorutunkon!
Gyengék vagyunk, Te hatalmas,
Hordozz erős karodon!
Nagy Megmentő, nagy Megmentő,
Légy Te pajzsunk, fegyverünk!

2. Nyisd meg az üdv kőszikláját,
Életvizet adj nékünk!
Oltalmazz tűzoszlopoddal,
Ha zord pusztán átmegyünk!
Égi manna, égi manna,
Tápláld bágyadt népedet!

3. Ha a Jordán partján állunk,
Készíts utat a folyón,
Hogy mehessen Kánaánba
Fáradt néped át azon!
Hálaének, hálaének
Száll majd hozzád akkoron.


A KERESZT VONZÁSA
Szerző: Schvalm Rózsa

Mint hullámok hátán hánykódó hajót,
Céltalan sodort magával az élet,
De az ősznek hajnalán erőtelen,
A kereszt rögös útján partra vetett.

A hajnali égbolton, fény derengett,
Vonzott a távolban feltűnő kereszt.
Valaki kézen fogott és vezetett,
A kereszt alatt, végre megpihentem.

Akkor ott, tudtam, hogy célba érkeztem,
Minden terhet, mi nehéz volt letettem.
Megújult erőt, s új életet nyertem,
Óemberi énemet levetettem.

Új emberként élem már az életem,
Béke honol szívemben és lelkemben.
Feltámadott Urunk nyomában járva,
Most már az Isteni fénysugár vezet.

ISTEN FÉNYLŐ DICSTRÓNJÁTÓL

1. Isten fénylő dicstrónjától
Jöjj, Szentlélek, jöjj hozzánk!
Prófétáktól ígért áldást,
Kérünk, újból hozd le ránk!
Szívünk jobban lángra lobban,
Hogyha átjársz, égi tűz,
Bűntől tépett szövetséget
Lángod újból összefűz.

2. Sok aggódó szolgád kérdi:
Meddig késel, jössz-e már?
Hogyha vársz még,
Nálad nélkül rombol, pusztít a halál.
Szívünk jobban összedobban,
Ha betöltesz, égi tűz,
Szétszóródott félénk nyájat
Erőd újból összefűz.

3. Ha a Szél zúg s felhő támad,
Újból éled a remény;
Hozzád száll hát imádságunk:
Jöjj el, jöjj el, égi fény!
Így a szívünk, újult szívünk
Buzgósággal érted ég;
Angyalkarral énekeljük:
Istené a dicsőség!