2012. február 25., szombat

ígei bozonyság

Add az Úrnak a dicsőséget!

 „Amint meg van írva: Aki dicsekedik, az Úrban dicsekedjék" (1Kor 1,31).
Pál arról beszél, hogy a „törvény Krisztusra vezérlő mesterünkké" lett. A te számodra és az én számomra ez persze nem azt jelenti, hogy a törvény megtartásával kell küszködnünk, hiszen tudjuk jól, mire vezet az. Inkább arról van szó, hogy a törvény megtartására kipróbálhatjuk magunkban az Ő erejét. Ez már egészen más! A tőle való függés mélységes alázatot teremt a szívünkben. Bizonnyal igaz, hogy Isten minden kegyelme, melyet bennünk munkál, alázatra tanít. Ha valamely teljesítményem miatt büszkeséget érzek, biztos lehetek benne, hogy az saját erőlködésem eredménye, mert aligha lehetnék büszke olyasmire, amit egyáltalán nem én vittem véghez!
Azé a dicsőség, aki a munkát végzi. Istené kell legyen a dicsőség, ezért ragaszkodik hozzá, hogy Ő végezzen mindent. Az én dolgom csupán, hogy neki adjam a dicsőséget, és hogy örvendezzek azon, amit közben bennem elvégez.

03.31 Taníts példamutatással

 „Mindaz, ami régen megíratott, a mi tanulságunkra íratott meg..." (Róm 15,4).
A keresztyénség nem csupán tanításokra, hanem valóságos példákra épül. Isten - többek között - a történelem segítségével tanít. Beszél nekünk az Ő akaratát ismerő és megcselekvő emberekről. Ha tanulmányozzuk életüket, a magunk számára is tanulságokat szűrhetünk le Isten bánásmódjáról, de akaratának teljesítéséről is. Ezeknek az embereknek az életében Isten keze munkálkodott, és ha figyelünk rájuk, jobban megérthetjük Istennek ránk vonatkozó tervét is.
Vajon minden egyes esetben külön meg kell mondanunk a gyermeknek, miképpen cselekedjen? Külön-külön kell utasítanunk, engednünk vagy tiltanunk minden egyes részletre nézve? Nem jön-e rá sokkal több mindenre, ráadásul jóval kitörölhetetlenebbül, ha szüleit megfigyeli? Szívesebben tanulunk abból, amit látunk, mint abból, amit hallunk. Az előbbi mélyebb benyomást tesz ránk, mert a tanítások többnyire elvontak, a példák azonban kézzelfoghatóvá teszik a tanítás megvalósítását. Isten útjai elvben ma is ugyanazok, mint a bibliai időkben. Ő olyan bőséges történelmi anyagot bocsátott rendelkezésünkre az Ó- és Újszövetségben, hogy ha van bennünk türelem és állhatatosság, mi is reménységet meríthetünk a Szentírás vigasztalásából.

 

Valódi érték

 „Nagy házban pedig nem csak arany és ezüst edények vannak, hanem fa és cserépedények is. Amazok ékességre, emezek közönséges használatra valók. Ha tehát valaki ez utóbbiaktól magát tisztán tartja, ékességre való edény lesz" (2Tim 2,20-21).
Mi a különbség ezek között az edények között? Mindjárt szemünkbe ötlik, hogy ugyanarra használják őket, csupán anyaguk tér el egymástól. Akár nagy házról van szó, akár kicsiről, nem annyira a gyakorlati használhatóság, hanem az anyag minősége számít. A gyakorlatban az arany-és ezüstedények talán még kevésbé hasznosak, mint a fából való bútorok, és a cserépfazekak. Isten azonban nem arról beszél, hogy mire fogják azokat használni, hanem egyszerűen felbecsüli értéküket a maga számára. Nehézségek idején Ő nemcsak a hasznosságot nézi, hanem a benső értéket is. Néhány deka arany esetleg azonos értékű lehet egy szobát megtöltő falócával! Szellemi módon kifejezve lehet, hogy két különböző ember teljesen azonos szavakat használ, erejük mégsem abban van, amit mondanak, hanem hogy kik ők maguk. Bálám és Ézsaiás is Krisztus királyságáról beszélt, de tudjuk, hogy melyikükhöz fordulnánk személyes problémáinkkal.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése