Magasság
Az ember lihegve kapaszkodik
kopár, fehér sziklák mellett.
A függő kocsi lassan emelkedik
tátongó szakadékok felett.
Az autó zúgva, zakatolva
nyeli a szerpentineket,
a repülőgép felhőkkel versenyezve
száll a havas hegycsúcs mellett,
melyre – akár ködbe burkolózik,
akár napfényben szikrázik –
mindenki csodálattal néz fel!
... Te, kinek a Mindenség a trónod,
a gyarló embert szelíden megmosolygod.
mert e hegynek legmagasabb csúcsa
lábaidnak legkisebb zsámolya.
Oláh Lajosné, (Ige és élet c. kötetből)
(Isten nagysága)
Csak úgy kerülheted el azt, hogy nyomorúságosnak érezd magad,ha nincs elég időd azon töprengeni, boldog vagy-e vagy sem.
de soha nem feleded el azokat, akikkel együtt sírtál.
Nem érdemes sírni, az igazi könny ritka,
Mosollyal szenvedni, ez az élet titka.
Mosollyal szenvedni, ez az élet titka.
Sirattalak, nem sirattál,
Pártoltalak, veszni hagytál,
Mindent adtam, mit sem adtál,
Ha eldőltem, nem biztattál.
Pártoltalak, veszni hagytál,
Mindent adtam, mit sem adtál,
Ha eldőltem, nem biztattál.
Amikor egyedül vacsorázol
És magaddal bújócskát játszol
És otthonról hazamennél
Akkor érzed, hogy magányos lettél.
És magaddal bújócskát játszol
És otthonról hazamennél
Akkor érzed, hogy magányos lettél.
Ha eszembe jut, hogy minden rokonom és ismerősöm rég halott,
és hogy egyedül vagyok, mint az ujjam, megállíthatatlanul ömleni kezdenek a könnyeim.
és hogy egyedül vagyok, mint az ujjam, megállíthatatlanul ömleni kezdenek a könnyeim.
A magányra nem az ellenségei ítélik az embert, hanem a barátai.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése