A fületlen bögre
Ma este elmosogattam éppen nyolcra,
Rakosgattam fel a bögréket a polcra.
Kettő van fületlen, de elölről szépek,
Egészen olyanok, mint a többi épek.
Csak a fületlen részt hátulra kell tenni,
S nem kell azt a hibát úgy szemügyre venni.
Most jut eszembe sok felebarátom,
Hogyha képletesen fületlennek látom.
Úgy teszem-e őket életem polcára,
Hogy ne lássak mindig arra a hibára?
Hanem csak a szépre, hanem csak a jóra?
Mert ha így térek egykor nyugovóra,
Akkor tesz el úgy az igazságos Isten,
Ahogy a bögréket rakosgatom itt lenn,
A mennyei polcra nagyirgalmú szemmel,
Hátrafelé az én letörött fülemmel.
Ahogy lehet
Névtelenek. Csak azt tudom, hogy hittek,
S hogy Jézus elé egy halálra vált
Gutaütöttet vittek.
Beleütköztek, testbe-vérbe, kőbe,
Sokaságba, falakba, háztetőbe,
De nem tört meg a bátor lendület!
Ha ajtón nem, hát a tetőn keresztül,
De odavitték
Jézus elé betegüket.
Nem hátráltak meg, és a béna járt!
Négy vádoló szempár tekint felém
Az évezredes messzeségen át.
Segítségért sikoltó testvérekkel
Van az utam lépten-nyomon tele,
Akiket vinni kellene,
Jézushoz vinni!
S megállítanak
Emberek, zárt ajtók, kemény falak.
Mégse szabad megállni! Hova lett
Az a tetőt bontó hit, szeretet?
Ki ment fel, ha végezetlen marad
Ma a szent feladat:
Jézushoz vinni embereket!?
Fel! A tetőn át is! Ahogy lehet!
Keresztültörve hittel mindenen,
Ahogy az a négy áldott névtelen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése